PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

"A gyermek feje nem edény,

amit meg kell tölteni, hanem fáklya,

amit lángra kell lobbantani."

Galilei

I. Az óvoda bemutatása

Hivatalos elnevezés: Balogunyomi Rozmaring Óvoda

9771 Balogunyom, Rákóczi Ferenc u. 11.

Fenntartó: Balogunyom Község Önkormányzata

A nevelési program módosítása szükségessé vált a 137/2018. (VII. 25.) Korm. rendelet Az Óvodai

nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról.

In: Magyar Közlöny, 2018. 118.sz. - p.27346-27349. alapján.

A módosított alapprogram szervezeti felépítésében, struktúrájában nem változott, bizonyos

tartalmi elemek azonban hangsúlyosabban jelennek meg, más tartalmi elemek pedig korszerűbb,

pontosabb megfogalmazással kerültek a dokumentumba.

Bevezető, küldetésnyilatkozat

Nevelési programunkban fontos a népi hagyományok megőrzése. Valódi értékeken keresztül

tanulják meg megbecsülni a munkát, tisztelni az időseket és elfogadni egymást.

A program sajátossága, hogy az óvodai nevelést a néphagyomány-ápolás érzelmekre ható

eszközrendszerével gazdagítja, hat a gyerekre, alakítja a családok szemlélet módját.

Meggyőződésünk, hogy az óvodás korú gyermeknek joga van ahhoz, hogy a nemzetét éltető

hagyományokat megismerje, ezekről pozitív élményeket szerezzen, és ezáltal hiteles, követendő

mintákat kapjon. A gyerek társaival, családtagjaival, olyan külsőségekben, tartalmunkban

visszatérő élményeket él át, amelyek otthonához, szülőföldjéhez kötik, életre való útravalót kap.

Hiszünk abban, hogy a 3-7 éves életkor érzelmileg és értelmileg fogékony időszak. Programunk

erre a fogékonyságra alapoz. A gyermek játéka, ami örömöt és boldogságérzetet ad, jól

ötvözhető a néphagyomány ápolásával, a természetszeretettel, mindez alkalmanként kiegészül a

család aktív közreműködésével.

Legyenek a csoportoknak hagyományai, amit az óvodai évek alatt mindig ápolnak,

továbbfejlesztenek.

Az óvodában kialakított hagyományok jelentősen szolgálják a közösségé formálódást.

Meggyőződésünk fontos eleme, hogy az ünnepelni tudás képességének alakítását a néphagyomány

ápolás, a természet és a társak szeretetére nevelés elősegíti.

A gyerek évről évre örömmel vesz részt a jeles napokat megelőző közös készülődésekben, számára

az ünnepnap a várva várt nap.

A népszokások jelentős része a naptári évhez fűződik, az évszakok változásához. Az óvoda bemutatása

A község óvodája a 60-as évek elejétől látja el a beíratott gyermekek nevelését. Óvodánk jelenleg

30 férőhelyes, 2007. szeptember 1-től egy vegyes csoporttal működik.

A fenntartó, Balogunyom Község Önkormányzata önerőből és pályázatok lehetőségeivel

élve folyamatosan korszerűsíti az intézményt.

Az óvodában két szakképzett óvodapedagógus, valamint 2 dajka dolgozik, akik

folyamatosan együttműködve gondoskodnak a gyermekek megfelelő ellátásáról,

fejlesztéséről.

Az óvoda nevelőtestülete arra törekszik, hogy szép, esztétikus, a program szellemét tükröző

óvodaképet alakítson ki, amelyben a gyermekek érzelmi biztonságban, családias, nyugodt

légkörben töltik el napjaikat.

Az óvoda rendelkezik az eszközrendszerben előírt kötelező eszközökkel, sok fejlesztő

játék, mozgásfejlesztő eszköz segíti a pedagógiai munkát. Az óvodához tágas udvar

tartozik, ahol az előírásnak megfelelő játszóeszközök, mászó vár, homokozó található.

Gyermekkép, gyermeki jogok

A gyermeki szükségletek szem előtt tartásával fogalmazzuk meg gyermekképünket.

Ez tartalmazza mindazt, ami jó a gyermeknek.

Szellemi, személyes életre, szabadságra és felelősségre, közösségre, nyelvre és kultúrára

van rendelve. Nem szabad dologként bánni vele vagy" birtoknak" tekinteni.

Személy voltából következik, hogy vannak jogai. Joga van a törvények nyújtotta

védelemre, gondozásra és nevelésre, szeretetre és megértésre, gyermek voltának

elismerésére és képességei kifejlesztésére.

A gyermeket, mint fejlődő személyiséget, gondoskodás és védelem illeti meg, mindezért az

óvoda a felelős:

- Minden gyermekről legjobb tudása szerint kell gondoskodni.

- Az óvodában tartózkodás alatt a gyermek testi, érzelmi, erkölcsi fejlődéséért.

- A gyermek egyéni személyiségének fejlesztéséért, képességeinek kibontakoztatásáért.

- A gyermekközösség kialakításáért és fejlesztéséért.

- A gyermekközösség kialakítása, fejlesztése során a Szülők Közösségével való

együttműködéséért.

A szeretetkapcsolatok óvónő-gyermek, dajka-gyermek, gyermek-gyermek között az egész

óvodai nevelésünket átszövik. Az elfogadás, a megértés, a tisztelet az óvodapedagógus

mintájában nyernek értékközvetítést, ugyanúgy, mint a derű, az őszinteség, a segítés, az

egymásra odafigyelés, az udvariasság. A pedagógust és a nevelőmunkát közvetlenül segítő

alkalmazottat titoktartási kötelezettség terheli a gyermekekkel és a családjával kapcsolatos

minden információt illetően.

Az óvodai nevelésben érvényesítjük innovatív törekvésünk, hogy a népdalokat, népi

mondókákat, néptáncot, népmesét, minél jobban megismertessük a gyerekekkel. Az óvoda

nevelőtestülete elkészítette saját nevelési programját, mely megfelel az alapprogramban

foglaltaknak.

Az alapprogram és az óvodai nevelési program egymásra épülő, szakmailag összehangolt

rendszere a biztosíték arra, hogy az intézmény szakmai önállósága, az óvodai nevelés

sokszínűsége mellett érvényesülnek azok az általános igények, amelyek az óvodai neveléssel

szemben a társadalom a gyermek érdekeinek figyelembevételével megfogalmaz.

Gyermekeinkkel való kapcsolatunkban alapvető minden gyermek elfogadása, a türelem,

a tolerancia. Ezeket a tulajdonságokat gyermekeink személyiségében élethelyzetekben történő

viselkedési modellek nyújtásával kívánjuk formálni.

Bátorítjuk gyermekeinket tevékenységek kipróbálására, újításokra. Tevékenységükben benne

rejlik a tévedés lehetősége, a hibákat azonban segítségnyújtással, folyamatos gyakorlással,

sikerélményhez juttatással próbáljuk javítani. Ezáltal fejlődik gyermekeink kudarctűrő

képessége, önmaguk és másuk iránti bizalma.

Gyermekeink megbecsülését, önbecsülését a gyermeki tevékenységek, alkotások dicséretével, a

gyermekközösség általi elfogadásával kívánjuk elérni.

Méltóságunk tiszteletben tartásán az alapvető emberi szabadság és a gyermeki jogok biztosítását

értjük. Szem előtt tartjuk, hogy egyedi, mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és

biológiai értelemben is egyedi individuum és szociális lény egyszerre. A jogokra és

kötelességekre épülő óvodai szokásrendszer biztosítja a gyermek igazság-érzetének alakulását.

A gyermekek biztonságérzetét derűs, szeretetteljes óvodai légkör kialakításával erősítjük

Ehhez olyan nevelői attitűd szükséges, mely vidámságot, melegséget, elfogadást, bizalmat

sugároz.

Óvodakép

Óvodaképünk kialakításában, az Alapprogramban megfogalmazott irányelveket tartjuk szem előtt.

Feladata a gyermeki személyiség elfogadása, szeretete, tisztelete, megbecsülése, iránta való

bizalom. A helyi programon keresztül az óvodába járó gyermek személyiségének

kibontakoztatásához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása.

Arra törekszünk, hogy a gyermekben lévő képességeket életre keltsük, saját, egyéni ütemben

segítsük, a fejlődéséhez szükséges feltételeket biztosítsuk: játszunk minél többet, változatosan,

gazdagon, új ötletekkel, lelkesedéssel. Felismerve a képességfejlesztés óriási, személyiségre ható

erejét. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges

gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi

környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását.

Nevelési programunk az Alapprogram szellemében fogalmazza meg a nevelési célokat,

feladatokat.

A program célja az, hogy az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki

személyiség kibontakoztatását, a hátrányok kiegyenlítését, az életkori és egyéni sajátosságok és

az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével, ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek

ellátását is.

A gyermek harmonikus fejlődése a néphagyomány-ápolás, a természetóvás gazdag

eszközrendszerével.

A néphagyomány-ápolás és a természetszeretet átörökítése a gyermek érzelmein át, a családok

aktív együttműködésével.

A gyermekekben alapozódjanak meg azok a készségek, jártasságok, amelyek képessé teszik az

együttélésre, majd az iskolai életmód elfogadására.

Az óvodai nevelésben alapelv:

- A gyermeki személyiséget, elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi.

- A nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését a gyermek egyéni

készségeinek és képességeinek kibontakoztatását.

- Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez

kell igazodniuk.

A hagyományőrzés érzelmi hatástöbblete, az örömökkel átélt aktivitás, az egészségnevelés, a

szocializálódás, az értelemfejlesztés mozgató ereje. Ez vonul át az óvodai élet valamennyi

tevékenységformáján, a fejlesztés területein, vagyis áthatja az egész nevelési rendszerünket.

A gyermeki szükségletek kielégítése, a szabad játék lehetősége, a kínált tevékenységek

feltételeinek megteremtése és az óvodapedagógus személyiségének példaértéke a legfejlesztőbb

személyiségformáló tényezők együttese.

Az óvodai nevelésben biztosítani kell a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek

önazonosságának megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, a

multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

A multikulturális nevelés arra törekszik, hogy a különféle kultúrákkal és kulturális csoportokkal

való együttműködést megalapozó kognitív, verbális és nonverbális készségeket fejlesszen ki, a

más csoportokkal való kommunikációt lehetővé tevő képességekkel együtt.

A hazájukat elhagyni kényszerülő családok /migráns/ gyermekeinek óvodai nevelésében

biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, az interkulturális nevelésen

alapuló integráció lehetőségét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét. A másság

minden ember joga. A különböző nemzetiségű társaikkal való együttlét megtanítja őket a másság

elfogadására, az egymás iránti tiszteletre, megértésre, más népek szokásainak megismerésére és

tiszteletben tartására.

II. Az óvodai nevelés feladatai

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése.

Ezen belül:

- az egészséges életmód alakítása,

- az értelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés,

- az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

Egészséges életmód alakítása:

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi

fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű.

Feladata:

- a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; a harmonikus,

összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;

- a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; a gyermek egészségének védelme, edzése,

óvása, megőrzése;

- az egészséges életmód, a testápolás, a tisztálkodás, az étkezés, különösen a magas cukortartalmú

ételek és italok, a magas só- és telítetlen zsírtartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a

zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése, a fogmosás, az

öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;

- a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet

biztosítása;

- a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos

magatartás megalapozása;

- megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve -

speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

Az egészséges életmód alakításának területei

Gondozás

- A testi, lelki, szellemi egészség egyik alapvető feltétele a gyermek testi

komfortérzetének kielégítése. A gondozási feladatok teljesítése bensőséges gyermek-

óvónő, gyermek-dajka kapcsolatot feltételez. A toalett használatával kapcsolatos

tevékenységek figyelemmel kísérése, támogatása, szükség szerint fizikai segítség

nyújtása sértheti a gyermek intim szféráját, ezért nagyon türelmesnek, megértőnek kell

lennünk.

- A gondozás során a szokások alakításához nélkülözhetetlen a felnőtt gondoskodó,

simogató szeretete. Az érzelmi biztonság segíti át a "botladozó", önmagát kipróbáló

gyermeket az önkiszolgálás bonyolult tevékenységrendszerén.

A gyermek egészséges fejlődésének fontos feltétele az életkori sajátosságoknak megfelelő

egészséges táplálkozás. Az étkezés óvodai feltételei önkiszolgálással és naposi munkával

valósulnak meg. Fontos az esztétikus terítés és a kulturált étkezési szokások betartása.

A testápolás szolgálja a gyermek tisztaságigényének, egészségügyi szokásainak

megalapozását. Az önkiszolgáláshoz szükséges készségek elsajátítását a felnőtt és a

gyermek közötti meghitt kapcsolat segíti. Testápolás közben a gyermek utánzási hajlama

lerövidíti a szokás tanulás folyamatát (mosakodás, kéztörlés, fogmosás, fésülködés...)

Fontos a felnőtt állandó segítőkész jelenléte.

Az öltözködés a test védelmét szolgálja az időjárás változásaival szemben, és a gyermeki

önállóságot, ízlésvilágot alapozza. A gyermek ruházata a sokféle tevékenység

gyakorlásához, az időjárás változásaihoz igazodó, kényelmes, könnyen le- és felvehető

legyen. Egészségügyi szempontból szükséges a gyermeknek benti játszóruha, cserecipő,

pizsama.

A mozgás belső igény, élmény a gyermek számára, amit felszabadultan, jókedvűen,

örömmel végez. A gyermek mozgásigénye egyénileg eltérő. A gyermeki mozgásigény

kielégítését a változatos tevékenységek szolgálják. A csoportszoba mozdítható bútorai

szabad átrendezésének lehetőségével is biztosítani kell a gyermekek játékához szükséges teret. Jó idő esetén a mindennapos testnevelést az udvaron is szervezheti az óvónő. A

hagyományápolás során a mozgásanyagban helyet kapnak a népi játékok. Évszakonként

közeli kirándulásokat, sétákat szervezünk változatos helyszínnel, megismertetjük a

természetjárás szépségét a gyermekekkel, lehetőség szerint a szülőket is bevonjuk.

A pihenés, az alvás az óvodás gyermek egyéni alvásigényének kielégítését, testi fejlődését

szolgálja. A nyugodt pihenés, alvás légkörének megteremtése minden óvodai dolgozó feladata:

fontos a pihenő szoba levegőjének a cseréje és a külső zavaró ingerek megszüntetése, kényelmes, a

gyermekek méretének megfelelő fektetők használata, saját pizsama, ágynemű.

A fejlődés eredménye az óvodáskor végére:

- A testápolási szokásoknak megfelelően a gyermekek teljesen önállóan, felszólítás nélkül

tisztálkodjanak, fogat mossanak, fésülködjenek.

- A tisztálkodási eszközökre vigyázzanak, tegyék helyére azokat.

- Önállóan eldöntik, hogy mennyi ételt fogyasztanak.

- Készség szinten használják a kanalat, kést, villát.

- Esztétikusan terítenek, higiénikusan étkeznek.

- Teljesen önállóan öltöznek.

- Ruhájukat összehajtva a helyére teszik.

- Környezetükben igyekeznek mindenütt rendet tartani.

- Ügyelnek saját külsőjükre, melyben megjelenik a szépre, ízlésesre törekvés.

- Testileg edzett, jó állóképességű,

- Igényli a levegőzést, fürdőzést,

- A mozgásfejlesztő játékeszközökön magabiztosan mozog,

- Jelzi, ha baleset forrására lel.

Az értelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés

Az érzelmi nevelésnek rendkívüli jelentősége van az óvodás gyermekek életében. A színvonalas

gondozási tevékenységeken túl fontosnak tartjuk a kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör

kialakítását. Valamennyien arra törekszünk, hogy családiassá, bensőségessé tegyük óvodánkat-

abból kiindulva-, hogy az a kisgyermek fogadja el irányításunkat, nyilvánul meg bátrabban,

érdeklődik környezete iránt, aki biztonságot, szeretetet érez.

Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és

tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet,

a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az

emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. A gyermeki

magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valamennyi alkalmazottjának

kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modellértékű szerepet tölt be.

Feladatok:

- Érzelmi biztonságot nyújtó szeretetteljes családias légkör megteremtése, a beszoktatástól, az

óvodás kor végéig. Kiegyensúlyozott, boldog gyermek állapot létrehozása

- Fejlődjenek ki a gyermekekben a szociális érzelmek, (az esztétikai érzelmek, szép iránti

fogékonyság, mesével, verssel, énekkel, stb.) az erkölcsi érzelmek (igazság, őszinteség,

felelősség).

- A jeles és ünnepnapok nyújtotta lehetőségek kihasználása a szocializáció megalapozásának

folyamatában

- Gyermek-gyermek, felnőtt-gyermek pozitív érzelmű kapcsolatának kialakítása.

Az érzelmi biztonságot nyújtó szeretetteljes családias légkör megteremtése, a befogadástól az

óvodás kor végéig.

Családias légkörben kialakul a gyermekek érzelmi kötődése társaihoz, felnőttekhez egyaránt.

Ezért elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában derűs légkör, érzelmi biztonság vegye

körül. A gyermekek élettere legyen barátságos, otthonos, amit elsősorban az óvónő tervez meg,

de adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek ötletei, elképzelései is érvényesüljenek.

Mozoghassanak a gyermekek szabadon a csoportban, a mosdóban, ezzel is fokozható az

otthonosság érzése.

A beszoktatás ideje alatt, az óvónő a szülőkkel együtt teremtse meg a lehető legnyugodtabb

feltételeket a gyermekek közösségbe való beilleszkedéséhez. Az óvónő adjon lehetőséget, hogy

a gyermekek a szüleikkel együtt ismerkedjenek meg az óvodával. A sok érdekes játék mellett az

óvónő személyes kapcsolattal, mesével, ölbeli énekes játékokkal kedveskedjen a gyermeknek. A

családias légkör megteremtése elősegíti a gyermekek társas kapcsolatainak alakulását.

Mindehhez, gazdag tevékeny élet, jó hangulat szükséges.

A közös élmények, az óvodás kor végéig biztosítják, a gyermekek együttműködését, amiben

formálódik egymáshoz való viszonyuk.

Fejlődjenek ki a gyermekekben szociális érzelmek (segítőkészség, bizalom) az esztétikai

érzelmek (szép iránti fogékonyság, mesével, verssel, énekkel, stb.) az erkölcsi érzelmek

(igazságosság, őszinteség, felelősség).

A beszoktatásban szerzett pozitív érzelmi benyomások segítik a gyermeket a szociális tanulás

folyamatában.

A szocializálódás egyik színtere az együttlét a mindennapokon. A gyermek, az egymás mellett

játszástól az együttjátszásig, majd az együttjátszás és tevékenykedés során helyzetekben

viselkedést gyakorol, tapasztalatokat szerez, kialakulnak a szociális érzelmeik (segítőkészség,

bizalom) erkölcsi érzelmek, igazság, őszinteség, felelősség, segítőkészség, önzetlenség,

figyelmesség és akaratának ezen belül önállóságának, önfegyelmének,

kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának szokás és normarendszerének megalapozása.

A szocializálódás másik színtere az óvodai ünnepnapok. Egy ünnepre hangoló, örömteli

várakozás, közös tevékenykedés a gyermekek viselkedésére maradandó hatást gyakorol. Az

ünnepek alkalmával fejlődik a gyermekek esztétikai érzelme a szép iránti fogékonyságuk, az

elhangzó mesék, versek énekek által és a néphagyomány ápolásával.

Gyermek-gyermek, felnőtt-gyermek pozitív érzelmi kapcsolatának kialakítása:

A nevelés akkor lesz hatékony, ha az óvónő az egész csoport előtt álló feladatokat minden

gyermek számára egyénivé, vonzóvá tudja tenni. Az óvónő segítse a gyermeket abban, hogy

elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat.

A felnőtt gyermek kapcsolatában a következő elemek jelenjenek meg:

Az óvónő próbálja megérteni elsősorban érzelmileg a gyermeket. Igyekezzen kérdezni, ami

elősegíti a megértését. Így elérhető, hogy a gyermekek igénye, akarata energiája nincs

visszaszorítva, hanem pozitív irányba terelhető. A gyermekek tevékenységéhez biztosítson nagy

szabadságot, pontos határok megjelölésével. Az óvónő segítse a gyermekbarátságok kialakulását, formálja úgy, hogy a közösség többi tajgaihoz is kapcsolódjanak.

Örömmel és érdeklődéssel kapcsolódjanak be a közös tevékenységekbe. A gyermekek

viselkedéskultúráját fejlessze a felnőttek példája, bátorítása, türelme, ami a sikert felismerteti és

a sikertelenséget segít elviselni.

Hassa át a közösségfejlesztő pedagógiai munkát az odafigyelés, meghallgatása, elfogadása, hogy

a gyermekek örömteli optimizmusa fejlődhessen.

Az udvariassághoz, az illemhez tartozó szokásokat: köszönés, a megszólítás, a mással való, a

máshol való viselkedés, a vendégfogadás, a kulturált étkezés alapformáit stb. az együttélés során

gyakorolja, képes magáévá tenni.

A másság elfogadási folyamatában formálódik segítő és tolerancia készsége.

A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi,

értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, az elhanyagolt,

valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést

igényel.

Minden gyereknek esélyt kell adni a fejlődésre, a hiányainak pótlására, hátrányainak

kompenzálására saját tempója szerint. Az eredményes fejlődés érdekében aktív együttműködés

megszervezése szakemberekkel. /pszichológus, logopédus, gyógypedagógus/.

Fejlődés eredménye óvodáskor végére:

- Ragaszkodnak óvodájukhoz, a kisebb gyermekekhez, felnőttekhez. Ezt érzelmekben,

szavakban, tettekben hozzák nyilvánosságra.

- A közös tevékenységekben aktívan részt vesznek.

- Figyelmesen, türelemmel hallgatják meg az óvónő és társaik kérdését, közlését.

- Tisztelettel viselkednek a felnőttekkel, az óvoda dolgozóival vigyáznak munkájuk

eredményeire.

- Együtt éreznek társaikkal, érdeklődnek egymás iránt.

- Önállóan keresik a segítségnyújtás megfelelő formáit.

- Érzelmileg és értelmileg egyaránt elfogadják és követik az óvónő kérését útmutatását.

- Önálló véleményalkotásra is vállalkoznak.

- Értékelik saját tetteiket.

- Konfliktus helyzetekben társaikkal képesek egyezkedni.

- Érvényesítik kezdeményezőkészségüket, kinyilvánítják érdekeiket.

- Igyekeznek legyőzni a felmerülő akadályokat.

- Szociálisan éretté vállnak az iskolába lépésre Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

Az anyanyelvi, értelmi fejlesztés nevelés feladatai:

- A gyermekek beszédkészségének gondozása, fejlesztése.

- Oldott derűs légkör megteremtése, amelyben a gyerek természetes közlési vágya,

kapcsolatteremtő beszédkészsége fejlődik, fejleszthető.

- Aktív cselekedtetéssel, az érzelmi hatások felerősítésével eljuttatni a gyermekeket a

szimbolikus, egocentrikus gondolkodástól a szemléletes, a tapasztalaton alapuló

gondolkodásig, fogalomalkotásig.

- Integrált, differenciált nevelés

- Egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése,

különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi

képességek /érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás/ és a kreativitás

fejlesztése.

Az anyanyelv áthatja az élet minden mozzanatát, az óvodai nevelés teljes

folyamatában jelen van, annak szerves része.

A hagyományőrző szemléletű nevelés tudatosan ráirányítja a figyelmet az anyanyelv

szépségeire. A gyakori mondókázás, a mindennapos mesélés, az éneklés, a hagyományápoló

tevékenységek gyakorlása által a gyerek intenzívebben részesül az anyanyelv élményében.

A beszéd nemcsak az érintkezés, a viselkedés-szabályozás, hanem a gondolkodás eszköze

is.

A beszéd és a gondolkodás fejlődése szorosan összefügg. A gyermeki gondolkodás

szemléletes cselekvő tevékenység, ezért feltétele a szókincsgyarapításnak az állandó

cselekvés fenntartása.

A gyermek tevékenységének az állandóságát a gyerek állandó érdeklődési vágya tartja fenn.

A cselekvés során a gyerekben kellemes érzelem támad.

Az érzelem a gyermeki érdeklődés egyik irányító mozgató ereje, így az érzelmi állapot

mindig a cselekvés akarásának elindítója. A gyermek, ami iránt érdeklődik, törekszik

megismerni, így indul a megismerés folyamata.

A gyermekek beszédkészségének fejlesztése, biztonságot nyújtó, oldott, derűs légkör

alakítása, melyben a gyermek nyilatkozni akar, kialakul beszédkedve, beszédkészsége

fejlődik. Az anyanyelv áthatja az élet minden mozzanatát, az óvodai nevelés teljes

folyamatában jelen van, annak szerves része. Ezért az anyanyelvi nevelés nem kezelhető elszigetelten, nem tekinthető kizárólag foglalkozásokon megvalósítandó feladatnak. Az

anyanyelv jelrendszerét a gyerek a játékos tevékenységek, a társas érintkezés során utánzás

alapján sajátítja el.

A beszédtanulást befolyásolja a gyermek ép idegrendszere, a családi, az óvodai környezete.

Az óvónő tudatosan törekszik saját és felnőtt környezete beszédkultúrájának csiszolására.

Kulturált, rövid pontos megfogalmazással segíti a gyerek beszédértésének alakulását.

A gyerek szóbeli közlés elemeit utánzással sajátítja el. A beszéd nem csak az érintkezés, a

viselkedés szabályozása, hanem a gondolkodás eszköze is.

A beszéd és a gondoskodás fejlődése szorosan összefügg a gyermeki gondolkodás

szemléletes, cselekvő tevékenység, ezért feltétele a szókincs gyarapításának az állandó

cselekvés fenntartása. A tudatos fejlődés céljából is kezdeményezhet párbeszédet, beszélgetés

egy-egy gyerekkel, vagy gyerekcsoporttal.

A beszélgetés és a beszélni hagyás az óvónő feladata. Közben alakul a gyermek

beszédfegyelme. Az óvónő figyelemmel kíséri egyes gyerekek beszédértési, beszédtechnikai

szintjét. A gátlások oldásához a báb nagy segítséget nyújt. A felismert beszédzavarok, hibák

esetén a szülővel és az érintett szakemberekkel együttműködik. Napi nevelőmunkájában a

gyerek helytelen, rossz kiejtését helyesen ismétli meg.

Az anyanyelvi nevelés szerves része a képeskönyvek nézegetésén keresztül, a könyvek

szeretete nevelés.

A gyakori mondókázás elvezeti a gyereket a beszéddallam, az anyanyelv ritmusának

megérzéshez. A gyerek az oldott környezetben az anyanyelvét egész nap gyakorolja.

Szabadon fejezi ki önmagát, közlési vágya érvényesül. Figyelme, koncentrációs készsége

fejlődik, gondolkodása fogalmi szintre tevődik.

Óvónő az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés folyamatában:

- Az óvónő feladata megteremteni a gyermek értelmi fejlesztéséhez szükséges, optimális

feltételrendszer egyensúlyát.

- A játéktevékenységen keresztül megismerni a rábízott gyermekek egyéni sajátosságait. -

Megfigyelni ki mivel foglalkozik, mi érdekli, milyen ismeretekkel rendelkezik, az értelmi

funkciója milyen szinten áll.

- Megfigyelésük során tapasztalatokat gyűjt a gyermek mozgásfejlettségéről, hogyan végzi az

egyszerű mozgásokat, milyen a finommotorikus mozgások szintje, a test ismerete, a tér

észlelése. A megfigyelések az egyes gyerekértelmi képesség szintjének megállapításához

szolgálnak adalékul, ez az egyéni fejlesztés kiinduló alapja.

- A gyermek értelmi fejlődésének, fejlesztésének a feltétele a környezet nyújtotta érzelmi

biztonság.

Az érzelmi stabilitás, a felnőtt mintája a motivációs helyzetek a gyermeket cselekvésre

késztetik. Aktív cselekedtetéssel lehet fejleszteni az értelmi képességet. A gyermek a

differenciált bánásmód hatására jut el a saját értelmi képességeinek legmagasabb szintjére.

Az anyanyelvi-kommunikációs nevelésünk átfogja óvodai nevelőmunkánk minden területét,

közvetítő elemként jelen van a nevelés minden mozzanatában.

Az értelmi nevelés személyiségfejlesztő hatása:

- A gyermek érzékszervein keresztül tapasztalati úton ismeri meg az őt körülvevő világot.

- A hagyományápolás során átélt közös alkotó tevékenységek fejlesztik a gyermek értelmi

képességeit, intellektuális élményeket kelt bennük, ez sikerre motiváló erő.

- A sikerélmény hatására, az emlékezeti bevésés erősebb és újra átélésre ösztönzi a

gyermeket.

- Az érzelmi többlet fokozza az értelmi fogékonyságát.

- A közös tevékenységek, a beszélgetések során, ráérez az együttgondolkodás örömére, alakul

kifejező és problémamegoldó készsége, fejlődik gondolkodása.

- A gyermek értelmi fejlődésének, fejlesztésének a feltétele a környezet nyújtotta érzelmi

biztonság.

- Az érzelmi stabilitás a felnőtt mintája. A motivációs helyzetek a gyereket cselekvésre

késztetik.

- A gyerek a differenciált bánásmód hatására jut el a saját értelmi képességeinek legmagasabb

szintjére.

- A gyakori mondókázás elvezeti a gyereket, a beszéddallam, az anyanyelv ritmusának

megérzéséhez.

- A jeles napokat kísérő hangulatfokozást, érzelemmélyítést kifejező szavak átkerülnek a

gyerek mindennapi szóhasználatába.

- A gyerek az oldott, elfogadó környezetben az anyanyelvét egész nap gyakorolja, utánozza. -

- Szabadon fejezi ki önmagát, közlési vágya érvényesül.

- Befogadó és érdeklődő, másokat is képes meghallgatni.

- Élményeit képes elmondani, mondatokban kifejezni.

- Használja a nyelvtani kifejezésmódokat, ismeri a használt szavak tartalmát.

- Figyelme, koncentráló készsége fejlődik, gondolkodása fogalmi szintre tevődik

- Magabiztossága abban tükröződik, hogy szívesen beszél.

- A gyermek biztonságérzet megerősödik, a gyerek teljes lényével érzi: elfogadják. III. Az óvodai élet megszervezésének elvei

Személyi feltételek:

Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll.

Az óvoda működési rendje, tárgyi személyi feltételrendszere tükrözi az óvodában folyó

nevelési felfogást. Óvodánkban a nevelőmunkát az óvodapedagógusok végzik. Jelenlétük a

nevelés egész időtartamában biztosított. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda

működését segítő nem pedagógus alkalmazott munkájának hozzá kell járulni az óvodai

nevelés eredményességéhez.

Egy csoportban két óvónő és két dajka dolgozik. A törvény által előírt átfedési idő biztosítva

van. Az óvodapedagógusok között és az óvoda többi dolgozója között a munka és az emberi

kapcsolat pozitív. Egymás munkáját segítjük, és a gyermekek érdekeit mindig szem előtt

tartjuk.

A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését speciálisan képzett szakemberek végzik.

A dolgozók munkájukat munkaköri leírás alapján végzik.

Az óvoda tárgyi, dologi feltételei:

Az óvoda helyiségeit, az előírási normáknak megfelelően alakítottuk ki. Az óvoda a

dolgozóinak megfelelő munkakörnyezetet biztosít.

A szülők fogadására, beszélgetésre az iroda áll rendelkezésre.

A két foglalkoztató csoport közül, a 30 férőhelyes csoportot használja az egy működő csoport.

A másik helyiség tornateremként funkcionál, rendezvények lebonyolítását is segíti. A

gyermekmosdók és WC-k a csoporttól messzebb találhatóak, de a gyermekek hamar elsajátítják

az ezek használatával kapcsolatos szabályokat, szokásokat.

Az óvoda udvarát berendezését, úgy alakítottuk ki, hogy a lehető legjobban szolgálja a

gyermekek nevelését, fejlődését. Udvarunk tágas, a gyermeklétszámhoz képest nagy.

Többféle mozgásfejlesztő eszköz áll a gyermekek rendelkezésére, mászókák, hinták,

játszóvár biztosítják a mozgás lehetőségét. Árnyékolható homokozó (hozzá sok játékeszköz)

is található az udvaron. Szülői támogatással egy közösen elkészített napóra is van, amelynek

a használatát a gyermekek elsajátították.

Az óvodai élet megszervezése:

A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a heti rend biztosítja a

feltételeket a megfelelő időtartalmú párhuzamosan végezhető differenciált tevékenységek

tervezésével, szervezésével. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot

teremtenek a gyermeknek.

Napirendünkben a délelőtt folyamán a tízórai folyamatosan történik, az egyes

tevékenységformák a játékba ágyazottan szerveződnek.

A gondozási teendők időtartalma /a mosdóban, az öltözőben, az udvaron, a déli étkezések és a

pihenés idején/ a gyerekek tempójához, igényéhez igazodik.

A többi tevékenységforma megvalósításának időpontját a gyerek életkora, a csoport, és a

helyi adottságok, valamint az adott nap tevékenységi terve határozza meg.

Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék

kitüntetett szerepét. Figyelünk arra, hogy a napi mozgás, levegőzés a gyermekek számára a

napirenden belül biztosítva legyen.

NAPIREND

6:30- 8:15 Megérkezés, szabad játéktevékenység

8:15- 8:30 Tisztálkodás, terítés, készülődés a folyamatos reggelihez

8:30- 9:00 Folyamatos reggeli a gyermekek igénye alapján

9:00- 10:30 Játék tevékenység, játékba integrált ismeretszerzés.

Mindennapos mozgásos tevékenység.

Kötelező vagy kötetlen tevékenységek.

Egyéni fejlesztések.

10:30- 11:30 Játék, mozgás a szabadban, séta, énekes játékok

11:30- 11:45 Tisztálkodás, készülődés az ebédhez, terítés

11:45- 12:15 Ebéd

12:15- 12:45 Teremrendezés, tisztálkodás, fogmosás

12:45- 14:30 Pihenés

14:30- 15:00 Öltözködés, tisztálkodás, készülődés az uzsonnához

15:00- 15:30 Uzsonna

15:30- 17:00 Szabad játék a csoportszobában vagy az udvaron.

Egyéni fejlesztések, tehetséggondozás HETIREND

A heti rend egy-egy környezeti téma köré csoportosított ismeretek, tapasztalatok, élmények

feldolgozását segítő tevékenységek rendszere.

A gyermekek testi-lelki szükségleteinek kielégítése, az egészséges életmód alakításával, az

érzelmi nevelés és szocializáció biztosításával, az anyanyelvi és értelmi nevelés

megvalósításával a munka és munka jellegű tevékenységekkel személyiség fejlesztés.

• Hétfő

Rajz, mintázás, kézimunka

A külső világ tevékeny megismerése

• Kedd

Mozgás

Verselés, mesélés

• Szerda

Ének, zene, énekes játékok

Verselés, mesélés

• Csütörtök

Verselés, mesélés

A külső világ tevékeny megismerése

• Péntek

Ének, zene, énekes játékok

Verselés, mesélés

Hagyományőrző szemléletű tervezés:

Az óvoda sajátosságai és törekvései alapján állítottuk össze az éves tervet, amelyből kitűnik,

hogy a testület mit és mennyit kíván beépíteni a hagyományőrző tevékenységekből. A

tevékenységi tervek részletesen tartalmazzák heti lebontásban a népszokásokhoz,

néphagyományokhoz kapcsolódó anyagokat és a feladatokat.

Az ezekkel kapcsolatos programok és rendezvények pontos időpontját minden évben a

Munkaterv tartalmazza.

Ellenőrzés, értékelés:

A segítő ellenőrzés hozzájárul a játék és a hagyományápoló tevékenységek egyensúlyának

megteremtéséhez, fontos a rendszeres ellenőrzés, a továbbfejlesztő értékelő megbeszélés.

Az ellenőrzés a csoportok neveltségi szintjére, a gyermek egyéni fejlesztési szintjére irányul.

Fejlődés nyomon követése:

A program életrendjéből fakad, hogy a tevékenységek integrálódnak. Ebben a rendszerben a

gyerek fejlődésének, fejlesztésének folyamatos egyéni követése indokolt. A testület határozza

meg a gyerekekről vezetett feljegyzések formátumát. A gyerekek megismeréséhez a családi

környezet feltérképezése, egy reális anamnézis készítése hasznos. Az óvodába lépéstől a

tevékenységformákban elért fejlettségi szintek nyomon követése és rögzítése gyerekenként

folyamatosan történik. Ez az egyéni fejlesztés támpontja.

Az óvoda kapcsolatai:

A nevelési program egyik sajátossága, hogy újszerű kapcsolatrendszer alakul ki az óvodán belül, a

nevelőtestület és a többi munkatárs között. Ugyancsak újszerű és közvetlen kapcsolat valósul meg

az óvoda és a családok között. Ez a belső és külső kapcsolatrendszer is a program egyik éltetője.

A nyílt rendezvények segítik a szülő- és gyermekközösségek fejlődését, a jó kapcsolat alakítását a

családokkal.

Az óvoda életében meghatározó szerepet tölt be a fenntartóval való jó kapcsolat, mivel a község

rendezvényein, ünnepein a képviselőtestület kérésére óvodás gyermekeink is részt vesznek.

Jó kapcsolatot ápolunk a helyi védőnővel, aki rendszeresen látogatja az óvodát. Kapcsolatot

tartunk a Pedagógiai Szakszolgálat munkatársaival, az intézményben logopédus és

gyógypedagógus is dolgozik.

Továbbá törekszünk arra, hogy szakmai kapcsolatot keressünk és építsünk a Kárpát-medence

magyar nyelvű intézményeivel, külhoni magyar óvodákkal.

Nevelőtestület és a többi munkatárs

A program többször hangsúlyosan érinti az óvónői minta szerepét és utal a többi óvodai dolgozó

hozzáállására is.

Az óvodavezető irányítása olyan testületi légkört teremt, amely a szereteten és az elfogadáson

alapul. A hagyományápoló tevékenység összekovácsolja a közösséget és igényes

munkavégzésre készteti.

Az óvodai dolgozók egy folyamat részeivé válnak, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe.

Az évről évre visszatérő szokások, jeles napok és a gyerekeket körülvevő felnőttekben is

elindítják a várakozás örömét, izgalmát, ami a gyerekek érzelmi kielégítésére motivál.

A gördülékeny, hiteles együttélés képes sugározni a hagyományok és a természet szeretetét.

IV. Az óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai

JÁTÉK

A játék a gyermek legfontosabb tevékenysége, létfontosságú alaptevékenység, a játék

örömforrás. Több forrásból fakad, a játék önmagából való. A játék célja, maga a játék, örömet

okoz, maga a cselekvés, manipuláció, elképzelés.

A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait

játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a

kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé.

Áthatja a gyermek minden tevékenységét, így a személyiségfejlesztés alapvető eszköze.

Fejleszti a gyermek mozgását, értelmi képességeit, kreatív együttműködését, pozitív

érzelmeit, nyelvi kommunikációit, viselkedési szabályit, ízlését. A közösségi élet

fejlesztésének alapvető eszköze.

A jó légkörű játékban a néphagyományőrző tevékenységek érzelmi többletükkel a gyerek

élményeit gazdagítják. A tartalmi gazdagítás kiteljesíti a felszabadult játék

személyiségfejlesztő hatását. Ebben a folyamatban a gyerek személyisége a legteljesebben

fejlődik és fejleszthető.

A megfelelő légkör: nyugodt, biztonságérzetet keltő, melyben a gyermekek szabadon szerzik

meg játékukat, önállóan választják hozzá a társakat, helyet, eszközt. Szeretetteljes légkörben

könnyebb egymás elfogadása, a toleráns óvónői minta példaértékű.

A megfelelő hely: a gyermek szabad mozgását, biztonságát, játékuk térbeli kibontakozását

szolgálja. A játék színtere a csoportszoba, de felhasználható felnőtt felügyelete mellett a

csoporttal egybenyíló tornaterem, folyosó.

Az óvónő a gyerekek közreműködésével, állandó és ideiglenes játszóhelyeket, kuckót alakít

ki. Az irodalmi és zenei élmények befogadására alkalmas hely a csoportszoba nyugalmas

része pl.: mesesarok, meseszőnyeg, stb.

A játék további helye az udvar. Az adott udvarrészen átélt játék élmények hatására, a területet

mindinkább sajátjuknak érzik. A csoportban megkezdett egyes tevékenységek az udvaron

tovább játszhatók. Az óvoda területén kívül is adódhat hely játékra: családi házaknál,

kertekben, kirándulások alkalmával erdőkben, réteken, stb. Fontos az óvónő helyismerete.

A játékidő: a játékidő a napirendünkben három részre tagolódik, egy-egy nagyobb játéktémát

több játékidőben is játszhatják. Napirendben szereplő egyéb tevékenységek belesimulnak a

játék folyamatába.

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás

felelősségét. Az óvodában fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése.

A játék eszközei legyenek: esztétikusak, igazodjanak a gyermekek életkorához, segítsék elő a

sokoldalú fejlődést.

Fontos, hogy fantáziálásra, gondolkodásra, a problémamegoldásra serkentsen.

A mai játékeszközöket egészítik ki a népi játékeszközök. Értékük az alábbiakban rejlik:

természetes anyagból készültek, fellelhetőek a felnőttek munkaeszközeinek használati

tárgyainak kicsinyített másai, az eszközökben megjelenik az egyszerű ember találékonysága.

Játékeszközök lehetnek még, a környezetben fellelhető dolgok is: kavics, falevél, stb.

A dramatikus játékeszközök ösztönzik a gyermeket fantáziájuk szárnyalására. Az esztétikus

textíliák, az ízlésesen elkészített korona, palást, tarisznya mind elindítói lehetnek egy-egy

szerepjátéknak mesedramatizálásnak. A gyermeki önkifejezésmódokat a bábozás eszközei

teljesítik ki. Fontos a báb és dramatikus eszközök állandó jelenléte és helye.

A tapasztalatszerzés, élmény: a játék témája, tartalma nagyrészt a gyermek valóságról szerzett

benyomásaitól, ismereteitől függ.

Az óvónő gondoskodjék arról, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék környezetüket.

Törekedjék arra, hogy a tapasztalat és ismeretszerzés pozitív élményeket váltson ki, élménnyé

váljék.

Éljen a séták, kirándulások lehetőségeivel. A játékban gyakran megjelennek az óvodán és a

családon kívül szerzett élmények.

A hagyományőrző életmódban a gyermekek saját elhatározásuk és kedvük szerint játszanak.

A játék "klasszikus" tartalma kiegészül népi játékokkal.

- Énekes-táncos játékok /szembekötősdi, leánykérő, lakodalmas, fogyó-gyarapodó stb./

- Mozgásos és küzdő játékok /versengő, sorjáték stb./

- Népszokásőrző dramatikus játékok /jeles napokhoz kötődő játékok/

- Népi játékszerkészítés /bábuk, rongybaba, csutkababa, csutkamuzsika stb.

Mindezek új tartalommal töltik meg a gyerekek játékát.

Az óvónő viszonyulása a gyerek játékához:

A gyermek játékán keresztül törekszik megismerni személyiségét, ehhez a játék sokrétű

információt nyújt számára.

- A gyermek játékát követi.

- Megpróbál ráérezni a gyermek lelkiállapotára, empátiájának segítségével a felmerülő

problémák okát kutatja.

- Feloldja a feszültséget, illetve az elszigeteltséget.

- Jó kapcsolatot alakít ki, aminek az alapja az érzelmi kötődés.

- Alakítja csoportjában a toleranciát.

- Elfogadtatja a magányos, az eltérő viselkedésű gyermeket.

- Beavatkozása a játékba csak mintaadás, megoldási lehetőségek felállítása, választhatóság, és

a testi épség megőrzése szempontjából indokolt.

- Elemző képessége, intuíciója ad eligazítást abban, hogy az adott gyermeki játék igényel-e

újabb ötlet, vagy újabb eszköz adását.

- Mérlegeli jelent-e továbblépést, ha bekapcsolódik (nem irányítva!) és egy-egy apró

cselekvéssel, mozzanattal új lendületet adva, perspektívát kínál a játékhoz.

- A hagyományos játékeszközök motiváló hatása mellett gondoskodik a dramatikus

népszokások játékaihoz szükséges kellékekről, hangulati elemekről: szoknyák, mellények,

kendők, kalapok, stb.

- Közös játékra inspirál.

- Törekedjen arra, hogy bábjátéka hatására a gyerekek kedvelt tevékenységévé válik a

bábozás.

- Élmények nyújtásával gazdagítja a játéktevékenységet.

- Az együttes játékban lehet egyenrangú játéktárs, alárendelt irányított, vagy mintaadó modell

is.

- Szabályokat alakít ki nemcsak a társasjátékokban, a játékeszközökkel való bánásmódban,

hanem magában a játékban és a szokásrend alakításában is.

- Megteremti a játéktevékenység nyugalmát a teremben és az udvaron.

- Ösztönzi a szülőket a lakókörnyezetükben fellelhető népi játékok megismerésére.

- Alkalmakat teremt a játékok megtanulására.

- Tudatosítja a szülőkben a játék személyiségfejlesztő hatását.

A játék személyiségfejlesztő hatása:

- A játékban a gyermek teljes személyisége fejlődik.

- A játéknak az értelmi képességre gyakorolt hatása mutatkozik az érzékszervek működésének

pontosabbá válásában.

- Fejlődik az észlelés a megfigyelőképesség, az önkéntes és szándékos figyelem az emlékezet

és felidézés, a képzelet működése, a gondolkodás.

- Fejlődik szellemi aktivitása, beszédkészsége, helyzetfelismerő képessége, mozgáskészsége,

kézügyessége.

- Formálódik erkölcsi ítéletalkotása, alakul viselkedése, udvariassága.

- A játék felerősíti a szocializálódás folyamatát, a gyermek felfedezi a másokat, közös játék

öröme alakítja a társakhoz való viszonyát.

"A gyerek játék közben tanul.

És a legfontosabb, hogy megtanul játszva tanulni."

O. Fred Donaldson

VERSELÉS, MESÉLÉS

A néphagyomány-ápoló óvodai programunkban a mese, vers, mondóka anyag

zömmel a népköltészet tárházából származik. A gyermek érzelmein át épülnek be

ízlésvilágába, alapozzák meg "kulturális anyanyelvét".

A mindennapos mondókázásra és verselésre jó alapot nyújtanak a népi, dajkai

hagyományok és a magyar gyermekköltészet anyaga.

A gyermekeknek a mesehallgatás lelki szükséglet, lehetőleg mindennap hallgassanak mesét. A

mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének legfőbb segítője.

Feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait,

viselkedésformákat.

A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-

okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképes, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszti a

gyermeket a mélyebb értelembe vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési

törekvésre.

A gyermekek (3-7 éves) életkori sajátosságaihoz igazodóan a népmeséknek, népi

hagyományokat felelevenítő mondókáknak, rigmusoknak, a magyarság történelmét feldolgozó

mondavilág elemeinek és meséinek; valamint a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek

egyaránt helye van az óvodában.

Óvónő az irodalmi nevelés folyamatában:

- az irodalmi foglalkozásokat kötetlen formában szervezi,

- megteremti a meséléshez szükséges családias, szeretetteljes légkört,

- kötetlen jelleggel kezdeményez,

- rendszeresen visszatérő hangulatkeltő elemeket használ: furulyaszó, gyertya,

- az óvónő egész lénye árasztja azt, amit közvetíteni kíván,

- mesélése, előadása összhangban van metakommunikációs jelzéseivel,

- állandó helyen és időpontban - a délelőtt lezárásakor - kezdeményez,

- a kezdeményezéseket átgondolt anyagválogatása, az irodalmi anyag tudatos időrendi

ütemezése előzi meg,

- magyar és külföldi írók műveinek válogatása, ezek megfelelő arányban történő beillesztése

az éves anyagba,

- udvari játék, séták, kirándulások közben az adott helyzetnek megfelelően versel,

mondókázik,

- a drámapedagógiai szemlélet jegyében segíti a gyermek önálló dramatikus és bábos

kezdeményezéseit,

- a dramatizálásnál ahol kell, ott segít. (A mese cselekményének eljátszásán van a hangsúly,

kerüli a szöveg betanítását, hagyja a gyermekeket játszani a fantáziájukkal, a nyelvvel).

- a feltételeket megteremti, a szükséges eszközök beszerzésével, és azok esztétikus

elhelyezésével a csoportban, amit a gyermekek bármikor használhatnak: könyvnézegetéshez,

bábozáshoz, dramatizáláshoz,

- a gyermeket önálló verselésre, mesélésre ösztönzi,

- adott időben és helyzetben alkalmaz közmondást, szólást, találós kérdést,

- régi magyar szavak használatával bővíti a gyermek szókincsét.

Az irodalmi nevelés személyiségformáló hatása:

- a gyermek tisztán, érthetően beszél,

- szókincse gazdag, használ régi szavakat,

- igényévé válik az irodalmi élmények meghallgatása és befogadása,

- maga is szívesen mondókázik, versel, mesél,

- mesélés közben alkalmazza a mesefordulatokat,

- a megkezdett mesét befejezi,

- használja a bábot,

- dramatikus népi játékokba bekapcsolódik,

- ismer néhány szólást, közmondást, találós kérdést,

- gyakran nézeget könyvet, óvja a könyv állagát,

- képes korának megfelelő színházi előadás cselekményének követésére.

ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC

A gyerek zenei képességeinek alapozását sokrétű zenei eszközrendszer segíti. Az óvónői

igényes válogatás hatására válik a fejlesztés céltudatos eszközévé. A zene érzelmekre hat,

élményt nyújt, aminek hatása életre szóló.

Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az

éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermekeknek, egyben felkeltik zenei

érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát.

A zenei nevelés célja:

- Az énekes játékok, a zene megszerettetése, a szép tiszta éneklésre való szoktatás, zenei

élmény nyújtása.

- Az esztétikai, zenei ízlés és a mozgáskultúra formálása.

A zenei nevelés feladata:

- a gyermek zenei hallásának, ritmusérzékének, zenei emlékezetének fejlesztése,

- játékos zenei alkotókedvük ösztönzése, zenei kreativitásának alakítása,

- óvodánkban játszott énekes népszokásokkal való megismertetés

A program zenei anyagát hangsúlyosan alkotják:

- a népi mondókák,

- a pentaton karakterű, 6 hangterjedelmű népi dalos-játékok,

- a zenehallgatás dalanyaga (hangulatokat, érzelmeket közvetítenek, mintát nyújtanak,

- az énekes népszokások,

- a készségfejlesztés zenei elemei,

- igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások.

Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül

szolgálnak a gyermek zenei képességeinek /a ritmus, éneklés, hallás, mozgás/ és zenei

kreativitásának alakításában.

Az óvónő figyeljen a mozgásos rögtönzésekre, játékos, ritmikus szóismétlésekre ösztönözzön,

buzdítson.

A mondókák játékok szerint: ölbe vevők, cirógatók, csiklandozók, tapsoltatók, ujj- és

tenyérjátékok, lovagoltatók, csúfolók, kiszámolók, páros fordulók.

A dalos játékok: állathívogatók, naphívogatók, esővárók, sípkészítők, játékra hívogatók,

leánykérők, kifordulós-, ludas-, kapus-, küzdő-, és sorjátékok, csúfolók.

A hangszerekkel való ismerkedés különleges izgalmat és élményt jelent a gyermekeknek. A

mindennapos hangszerhasználat a zenei készségfejlesztésben fontos szerepet játszik.

Lehetőség nyílik a népi hangszerek megismerése, készítése (köcsögduda, citera, lopótökduda,

dob, furulya.) A gyermekek által önállóan elkészíthető pl.: dióhéj, pengető, kukorica, hegedű stb.

A zenehallgatás anyagát az óvónő igényes válogatása tükrözi. Az anyagot népdalok és műdalok

alkotják.

Óvónő a zenei nevelés folyamatában:

- szeret, és tisztán tud énekelni,

- rendelkezik hangszeres tudással,

- a gyermekekkel megismerteti a népi hangszereket,

- teret és lehetőséget nyújt a gyermek zenei önkifejezésmódjának gyakorlására,

- megszeretteti az éneklést és a zenét a gyermekkel,

- fejleszti: a gyermek hallását; ritmusérzékét; mozgáskultúráját,

- segíti az egyéni improvizációs megnyilvánulásokat: szövegben, dalban, ritmikus mozgásban,

- naponta kezdeményez éneklést tevékenységek közben,

- gyakran mondókázik,

- kezdeményez dalos játékokat,

- megfigyelteti a zörejeket: a természet hangjait, az emberi-, az állati hangokat, a hangszerek

hangjait és a környezet zörejeit,

- a zenei anyagot igényesen válogatja,

- gyakran énekel népdalt,

- az ünnepvárás és készülődés hangulatát zenei eszközökkel fokozza,

- meggyőzi a szülőket a dalolás és az élő zene fontosságáról,

- a zenehallgatási anyag megválasztásánál vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi

nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is,

Zenei nevelés személyiségfejlesztő hatása:

- a gyermek adottságaihoz, képességeihez mérten tisztán énekel,

- szeret énekelni, zenét hallgatni,

- kezdeményez mondókázást, dalos játékot,

- egyenletesen jár, tapsol,

- különbséget tesz: gyors-lassú, magas-mély, halk-hangos között,

- tud visszaénekelni, tapsolni, dallamot bújtatni,

- használja a hangszereket: dob, cintányér, háromszög

- ismer népi hangszereket pl. fűzfa-, levélsíp, kereplő, furulya,

- felismer pár zörejhangot

- a felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi

tevékenységének.

"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét,

az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.

A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték,

azt mind meghatványozza."

Kodály Zoltán

RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA

A vizuális nevelés célja:

- a gyermekben formálódjanak a vizuális alkotáshoz, a befogadáshoz szükséges készségek,

- alapozódjék a "művészeti látás" képessége,

- alakuljon kézügyessége, vizuális alkotókészsége. és esztétikai igénye a múlt, a jelen értékei

iránt.

A vizuális nevelés feladata:

- a gyermek a hagyományos óvodai ábrázolás eszközei, és technikái mellett ismerje meg és

használja a régi gyermekkor játékkészítő és a népi kismesterségeket őrző technikáit,

eszközeit,

- alakítjuk a környező valóság megfigyelésének, a természeti szépségek észrevételének

képességét.

Az óvodában használt és ismert tevékenységformák a hagyományőrző díszítő

művészet technikáival, művészetőrző formáival bővülnek. A rajz, a festés, a kézimunka

mellett megjelennek a népi kismesterségeket őrző elemek is.

Hagyományőrző elemek:

- népi kismesterségek technikái,

- jeles napok "jelkép-készítő technikái.

A kézi munka sorában megjelennek a kézi szövés alapelemei: sodrások, fonások, szövések.

A játékeszköz készítések technikáit a gyerekek utánzás után képesek elsajátítani: rongybaba

vagy csutkababák, terméseszközök.

A jeles napi készülődések során a gyerekek részt vesznek az ünnepekhez kapcsolódó jelképek

közös készítésében. Adventi koszorúkészítés, agyagozás, kenyérsütés, májusfa szalagozás,

Márton-napi lámpás készítés, kisze báb készítés, Mihály-napi kézműves termékek.

Képalakítás: firkálgatás, rajzolgatás, festés a gyermekek kedve, érdeklődése szerint, képzeteik

szerint, emlékképeik képzeleteik nyomán.

Képek készítése festéssel, rajzolással, papírragasztással, agyagba karcolással, nyomattal.

Rajzolás puha ceruzával, viasszal, zsírkrétával.

Rajzolás nagyobb felületre. A homokba pálcával színes iskolai krétával táblára, földre tett

csomagolópapírra. Az emberalak részformái: fej, törzs, karok, lábak. Tájékozódjanak a kép síkján: szélén, közepén.

Térviszonyok jelzése: fent-lent, egymás mellett.

Plasztikai munkák: kezdeti fokon, tetszés szerint különféle formák, tárgyak formálása és

díszítése különböző eljárásokkal. Különböző természeti tárgyak gyűjtése séta közben.

Képlékeny, könnyen megmunkálható anyagok pl: homok, hó, agyag, gyurma, papírok,

fonalak, fadarabok stb. használata.

Tapasztalatszerzés az anyagok viselkedéséről: oldhatóság, nyomtatás, karcolhatóság,

képlékenység.

Építés: Különböző formák /játék, tárgyak/rakosgatása sorakoztatása játék közben. Különféle

anyagból tárgyak elemek felhasználásával kisebb és nagyobb méretű térbeli alakzatok

építgetése.

A kicsik játékához igazodva, szabadidőben az óvónő maga végezze a tevékenységet, és

fokozatosan vonja bele a gyermeket. Ismertesse meg a gyermekkel az eszközök használatát, a

különböző anyagokat, a rajzolás, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeit és

eljárásait. Együtt fedezzék fel, a véletlenül valamire hasonlító formákat. Neveztesse meg az

óvónő, hogy mit rajzoltak.

Az óvónő az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítson teret, lehetőséget.

Maga a tevékenység - s ennek öröme - a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az

önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.

A tevékenységet mutassa meg ismételten ahányszor csak szükséges. Az óvónő ötletekkel

segítse a gyermekek szabad képzeletáramlását. Valamennyi szerszám és anyag kiváló

minőségű legyen. Kísérje figyelemmel az építgetés egyéni próbálkozásait: buzdítson,

dicsérjen, hívja fel a figyelmet, keltse fel a többiek érdeklődését, egy-egy ötletes építményre,

téralakításra.

Óvónő a vizuális nevelés folyamatában:

- a rajz, a festés, a kézimunka mellett megjeleníti:

- a népi kismesterségek technikáit, sodrásokat, fonásokat, szövéseket, batikolást, agyagozást,

- a jeles napok "jelkép-készítő" technikáit: adventi koszorúkészítés, a kenyér dagasztása,

sütése, a farsangi- maszk készítések, a májusfa szalagozás, Márton-napi lámpás készítés

- a játékeszköz készítésének technikáit: rongybaba vagy csutkababák, terméseszközök, pl.

napraforgószár - lovacska - a tevékenységekhez a következő természetes anyagokat gyűjti, illetve vásárolja:

- termések: kukorica, makk, gesztenye, csuhé, zöldségek,

- növények: nád, sás, gyékény, szalma, vessző,

- állati eredetűek: gyapjú, toll, méhviasz, bőr,

- textíliák, fonalak, spárgák, agyag, homok, kavics.

- új technikák kipróbálása, megfelelő helyen történő alkalmazása, igazodva az új

körülményekhez,

- a gyermek fejlettségi szintjének felmérése,

- a helyes eszközhasználat megtanítása,

- az alkotómunka közben és után az esztétikus környezet iránti igény kialakítása,

- játéktevékenységükhöz eszközkészítés, azok használata,

- vizuális látásmód fejlesztése, - kézműves délutánokat szervez a családok számára,

- alkalmazza és elsajátíttatja az alábbi technikákat:

- hagyományos eszközökkel: rajzolás, festés, tépés, vágás, ragasztás, gyurmázás;

- népi technikák: agyagozás; fonal használattal: sodrás, fonás, szövés, fonalkép,

- rongy felhasználásával: szövés, textilkép, különböző játékok;

- batikolás, koszorúkötés; gyöngyfűzés,

- termésekből játék, hangszer, kép, bábkészítés.

A vizuális tevékenységek személyiségfejlesztő hatása:

- helyes ceruzafogás, és eszközhasználat,

- emberábrázolása teljes alakos, részletes,

- képet alkot elképzelés, fantázia és emlékezet után,

- teljes felületet kitölti,

- színhasználata gazdag, árnyalatokat ismeri és megnevezi,

- tisztán dolgozik,

- kedvvel alkot,

- önállóan alkalmazza a népi kismesterségek eszközeit,

- díszítő elemeket alkalmaz,

- készít játékszert, megfelelő finom szem-kéz koordinációval rendelkezik.

- formálódik képzelete, ábrázolóképessége, önkifejezési módja.

- fejlődik problémamegoldó képessége

MOZGÁS

A gyermek mozgásán keresztül ismeri meg a világot. A programban a mozgás fejlesztés

tartalma bővül a népi sportjátékok nyújtotta mozgásformákkal. A nap folyamán a gyerek

állandó mozgásban van. A tapasztalatok hiányában még nem látja minden mozgásnak a

következményét. A felnőtt az önpróbálkozásnak teret ad, türelemmel kivár, balesetveszély

esetén lép közbe.

A mozgás az érés folyamatában a fejlődő gyerek természetes szükséglete.

A rendszeres, mindennapos egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségéhez

igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszicho-motoros készségek és képességek

kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-,

helyzetváltoztató, és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a

mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelye sokszínű, változatos és örömteli,

érzelmi biztonságban zajlógyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Mindezek

hozzájárulnak a tanulási képességek, kompetenciák kialakulásához, fejlődéséhez.

A mozgásfejlesztés célja:

- a gyermek természetes, harmonikus mozgásának: járás, futás, ugrás, támasz, függés,

egyensúlyozás, dobás, testi képességeinek: erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra

figyelés fejlesztése játékos formában.

- a gyermekek tájékozódásának, alkalmazkodó képességének, valamint a személyiség akarati

tényezőinek fejlesztése úgy, hogy megmaradjon a gyermekek szabad mozgáskedve.

A mozgásfejlesztés feladata:

- a különböző szervezeti formák megteremtése a gyermekek mozgásszükségleteinek

kielégítésére az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve,

- az óvodás korban tervezhető mozgásfejlesztő játékok összeállítása,

- a feltételek megteremtése, segítse elő a gyermekek biológiai fejlődését, növelje a szervezet

teherbíró, ellenálló és alkalmazkodó képességét.

Az egészséges testi fejlesztés a következők szerint tagolható:

- A testi képességek, és az ellenálló képességek alakítása a szervezet erősítése.

- Differenciált terheléssel az egyensúlyérzék, a ritmusérzék a motorikus képességek

fejlesztése, a helyes testtartás alakítása. - A térbeli, időbeli tájékozódás fejlesztése.

- A mozgásműveltség, a mozgáskoordináció fejlesztése, különösen a népi mozgásos és egyéb

játékok által.

- Rendszeres aktív mozgáshoz szoktatás, a mozgásszükséglet fenntartása.

- Az egészséges életmódra való készségek, jártasságok alapozása.

A mozgás tartalma:

- Szabad, spontán mozgás,

- Szervezett mozgás.

Szabad, spontán mozgás

A mozgást nem kell külön megszerettetni a gyermekkel, mert állandó belső késztetést érez,

örömmel és természetes módon gyakorolja azt.

Udvarunk lehetőséget nyújt a mozgásformák gyakorlására, ezáltal a gyerek természetes

mozgásigénye sokrétűen kielégül. A mozgásos népi játékok tere is a kinti tér: szembekötősdik,

labdacica, célba dobások, ugróiskola, kötélhúzás, és egyéb játékok stb.

A szabadjátékba ágyazott mozgástevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az

óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve,

minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a kooperatív mozgásos

játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.

A gyerekek különböző terepeken gyakorolják a természetes és egyéb mozgásokat: fogó,

mászások, gurulások, bújócskák, futások, járások, labdajátékok.

A mozgásos játékok során is a gyermek választhatja meg játékát, társait. A szabadidőben zajló

szervezett mozgásos játékokban a gyerek önként vesz részt. Fontos az egymás testi épségének

megóvása, a balesetmentes helyszínek, eszközök megvalósítása.

A szervezett mozgás tartalmát a természetes emberi mozgások, mint a járás, futás, ugrás,

dobás, mászás, kúszás, emelések-hordások, egyensúlyozások, a mozgásos játékok alkotják.

A testnevelés szervezetten két formában van jelen:

- a mindennapokban 15-20 percben, sok játékkal, a mozgásos foglalkozásokon már kipróbált

gyakorlatok, mozgásformák beiktatásával, pergő ritmusú, frissítő mozgással, (kötelező

jelleggel).

- a mozgásos foglalkozásokon, amit heti egy alkalommal kötelező jelleggel szervezünk,

állandó napokon.

Óvónő a mozgásfejlesztés folyamatában:

- A mozgásszükséglet kielégítéséhez feltételeket teremt, amelyben a gyermek mozgásöröme,

aktivitása kiteljesedik.

- A mindennapokban mozgásos játékokat kezdeményez.

- A gyermekek spontán kezdeményezését erősíti.

- Céltudatosan szervez népi mozgásos játékokat a teremben, a szabadban.

- A testséma alakítását kiemelten kezeli

- A szervezett mozgás fejlesztő hatását tudatosan tervezi.

- A mindennapos mozgást a szabadban, rossz idő esetén a tornateremben szervezi, akárcsak

mozgásos foglalkozásokat.

- Sokféle kéziszert, eszközt használ a mozgásos játékokhoz (babzsák, karika, szalag, stb)

- Körültekintően szervez, játékos hangvételt használ, rövid, érthető utasítások ad, a várakozási

időt kiküszöböli.

- A foglalkozásvezetése pergő ütemű, ahol a pozitív megerősítés, az óvónői mozgásminta, és

a jókedvű mozgás dominál.

A mozgás személyiségfejlesztő hatása

- pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés,

együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás

- mozgása harmonikus, összerendezett,

- tud: kúszni, mászni, csúszni, futni, átugrani kisebb magasságot,

- térben jól tájékozódik,

- mozgás közben képes irányt változtatni - előre-hátra, jobbra-balra,

- páros és egy lábon szökdel,

- tud labdát megfogni, dobni, gurítani, célozni,

- mozgásában kitartó,

- a szabályokat betartja,

- mozgásos játékokat szervez.

A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE

A külső világ megismerési folyamatában a gyerek cselekvésein, érzelmein keresztül szerzi

környezetéből az ismereteket. A néphagyományőrzésből és a természetközelségből fakadó

élmények eljuttatják a gyereket a természettel való együttélés harmóniájához és a hagyomány

tiszteletéhez.

A külső világ megismerésére nevelés célja:

- A természeti és a szűkebb lakókörnyezethez való érzelmi viszonyulás alapozása.

- A gyerekben alapozódjanak a környezet harmonikus viselkedéshez

szükséges készségek, jártasságok.

- Érzelemgazdagítás a természethez kapcsolódó hagyományőrző tevékenységekkel.

A külső világ megismerésére nevelés feladata

- a néphagyományőrzés keretén belül az élő és élettelen világ változásainak megfigyelése,

megfigyeltetése az évszakok körforgásában,

- megteremteni és ötvözni a környezeti nevelés és a néphagyomány-ápolás olyan feltétel- és

tevékenységrendszerét, amelyben a gyerek egyénileg és közösen éli át a változatos ingereket,

újrateremtheti saját környezetét,

- természet- és környezetvédelem, a gyermek életkorának megfelelő szinten

Az ember, a természet, a hagyomány szoros kapcsolatban vannak. Ezt a kapcsolatot a

következő tevékenységek őrzik, erősítik:

- az évszakok változásából fakadó időjárás megfigyelő tapasztalatszerzések, egy-egy jeles

névnaphoz kapcsolódó természeti jelenségek szokásaival fűszerezve,

- az időjárás változásaiból fakadó, a hagyományos népi életmódot utánzó környezetalakító

munkálatok (pl.: magok ültetése, csíráztatás, növényápolás),

- termések gyűjtése az óvoda udvarán és környékén, szüretelések, gyümölcs-, zöldségsaláta

készítése,

- télen és nyáron a madarakról való gondoskodás,

- jeles napok előtti készülődések,

- a rendszeres környezetmegismerő séták, tájmegismerő kirándulások.

A környező valósággal való ismerkedés során a gyermekek tapasztalatokat szereznek az őket

körülvevő tárgyak, jelenségek formai és mennyiségi jellemzőiről. Minden tevékenységükben

megjelenik a matematika pl.: játékukban párosítanak: csésze-csészealj, ló-lovas, stb.,

halmazokat képeznek: baromfiudvar benépesítése, játékválogatás, stb.

Ismerkednek a mennyiségekkel pl.: terítéskor a naposi munka során, társasjátékok játszásakor,

stb. Összehasonlító méréseket végeznek pl.: ki ugrott nagyobbat, kinek nehezebb a hátizsákja,

stb. Sorba rendezik egymást, tárgyakat adott tulajdonságok, szabályosságok szerint. A

geometria világából tapasztalatokat szereznek síkbeli, térbeli alakzatokról pl.: különféle

építések során, papír nyírás, puzzle kirakások alkalmával, stb. A tükörrel való játék során

figyelik tükörképük mozgását, utánozzák egymás tükörképét.

Gyakorolják a térben és síkban történő tájékozódást.

A gyermekek érzelmi kötődésen keresztül jutnak el környezetük megbecsüléséhez és

védelméhez. A sokrétű tevékenységek során megtapasztalják munkájuk eredményét,

környezetükre való hatását. Ilyen tevékenységek például a madáretető készítés,

udvargondozás, napóra, udvari színpad környékének rendben tartása, udvaron található

gyümölcsfáról szüretelés.

Az élővilág sokoldalú megfigyeltetésével, az óvó-védő tevékenység eredményeként a

gyerekek emocionális alapokon eljutnak annak belátásához, hogy az élőlényeket óvni, védeni

kell. A népi kismesterségek gyakorlása, a természetes anyagok "közelsége" és a velük való

tevékenykedés sajátos élményt és érzelmi többletet jelent a gyermekeknek.

Az óvodai környezet alakítása, óvása folyamatos tevékenységet jelent. A gyermekek

szívesen részt vesznek a csoportszoba rendjének helyreállításában, átrendezésében, az

ünnepek előtti dekorálásokban, díszítésekben. Az udvaron segítenek, a nagyobbak akár

önállóan is részt vesznek a különböző tevékenységekben.

Óvónő a külső világ megismerésére nevelésének folyamatában:

- a gyermeki környezetet aktívan, kedvvel alakítja,

- ráirányítja a figyelmet régi népszokásra,

- alakítja a tiszta környezet iránti belső igényt,

- megtalálja a kapcsolódási pontokat más tevékenységekkel,

- törekszik az élő-és élettelen világ sokoldalú megismertetésére, különböző eszközök

használatával /nagyító, földgömb, speciális képeskönyvek stb./

- megteremti a feltételeket a csoportszobában és az udvaron a növényápolás területén,

- alakítja, növeli a környezet iránti érzékenységet,

- a harmonikus környezet létrehozására ösztönöz,

- erősíti a hovatartozás érzését (Pl.: jeles napokhoz fűződő szokások közös gyakorlása, hazánk

nevezetességeit megismerő közös családi-óvodai kirándulások).

A külső világ megismerésére nevelés személyiségfejlesztő hatása:

- tapasztalatokat szerez a természetben megfigyelhető változásokról,

- ismer növényeket, házi-, erdei- és vadállatokat,

- képessé válik a környezetében található élőlények, növények gondozására, óvására,

védésére,

- észreveszi a természetben található kincseket,

- kialakul benne a hagyomány tisztelete,

- a környezet megismerése során matematikai tartalmú ismereteket, tapasztalatokat szerez:

- formai, mennyiségi jellemzők, halmazképzés, párosítás, összehasonlító mérések, sorba

rendezés, sík- és térbeli alakzatok felismerése, tájékozódás síkban és térben, tükörképzés,

- alapvető képességei fejlődnek: tapasztalás, konstruálás, megértés, emlékezés, ítélőképesség,

- a közös tevékenységek során kapcsolatot teremt társaival,

- növekszik türelme,

- erősödik akarata, önfegyelme,

- a másság elfogadása.

MUNKA JELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK

A gyerekek a munkát általában könnyedén, örömmel végzik. Ezért szívesen

azonosulnak a munka céljaival, természetesnek tartják szükségességét, élvezik az elért

eredményeket.

A munka célra irányuló tevékenység. A gyerektől belső fegyelmet, kötelezettségvállalást, és

annak teljesítését igényli.

A munka elvégzését külső szükségesség indokolja. A gyereknek valamit teljesíteni kell,

munkájának eredményét ő és mások egyaránt tapasztalhatják. A munka felelősséggel jár,

megfelelő beállítódásra, ismeretekre van hozzá szükség. Gyakorlás hatására kialakul a

gyermekben a munka céljának tudata, felelősségérzete.

Munkavégzés közben a gyerekek megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat, ismerteket

szereznek természeti, társadalmi környezetükről

A néphagyományőrzés munkajellegű tevékenységeink gyakorlása során a gyerek

tapasztalatokat, jártasságokat szerez. Az érzelmi hatások révén feladattudata, önértékelése,

önbizalma fejlődik. A közösen végzett munka, erősíti a baráti, az egymást segítő kapcsolatok

alakulását. A környezetében lévő felnőttek kedvvel végzett munkája mintául szolgál és

egyben meghatározója a későbbi munkához való viszonyának.

A munkajellegű tevékenységek célja

- A gyerekek sajátítsák el azokat a készségeket, jártasságokat, amelyek a társas együttélés

fenntartását szolgálják.

- A gyermeki munka megszerettetésén keresztül, olyan készségek tulajdonságok kialakítása,

melyek pozitívan befolyásolják a gyermekek közösségi kapcsolatát, kötelességteljesítését.

- A hagyományőrző tevékenységek gyakorlásán keresztül a munkajellegű tevékenységek

megszerettetése, az elvégzett munka megbecsülésére nevelés.

A munkajellegű tevékenységek feladata

- A munkaerkölcs, felelősségérzet alapozása, kitartásra nevelés: a gyereket eljuttatni a

célirányos kötelezettségvállalás befejező mozzanatáig.

- A gyermeki kipróbálási vágy sokrétű kielégítése, kezdeményező készségének formálása.

Az óvónővel kialakult érzelmi kapcsolat a megerősítés motivációja ösztönzi a gyermeket a

munkajellegű tevékenységek céltudatos végzésére.

Munkajellegű tevékenységeink tartalma

- önkiszolgás

- közösségért végzett tevékenységek.

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok

vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső munka és munka jellegű játékos

tevékenység / az önkiszolgálás, segítés az óvónőnek és más felnőtteknek, a csoporttársakkal

együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az

elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás stb./

Munkajellegű, közösségért végzett tevékenységformák: a naposi munka, a mindennapi élettel

kapcsolatos állandó- és alkalomszerű munkák.

A naposság vállalásában az önkéntesség dominál. A kötény nemcsak a megbízást és a

feladatvállalást jelzi, hanem vonzóvá is teszi a tevékenységet, amire büszke és örömmel,

sikeresen teljesíti azt.

A mindennapi élettel kapcsolatos állandó- és alkalomszerű munkákhoz tartoznak: az udvar- és

teremrendezés, az egyéni megbízatások, az üzenetek teljesítése, az ünnepi készülődés, a

házimunka jellegű tevékenységek/ ünnepek előtti nagytakarítás stb./

Az óvoda udvarán kialakított veteményes- virágos-, és sziklakert folyamatos munkát igényel

ültetéstől-betakarításig, ezért fontos a munkafolyamatok megszervezése.

A kisebb gyerekeket az eszköz, a cselekvés vonzza, míg a nagyobbak már tudatosan

végezzük a feladatot.

Óvónő a munka jellegű tevékenységek folyamatában:

- példát mutat a gyermeknek, munkatársainak, a szülőnek: igényesség, szervezettség, jókedv,

- figyelembe veszi a gyermek fejlettségi szintjét, teherbírását,

- az önpróbálkozás mellett a munkafogásokat is megmutatjuk,

- a tevékenységek során az adott szituációnak megfelelő beszélgetéssel ösztönözi a gyermeket

a felnőttel való közös munkálkodásra, az önállóságra,

- figyelemmel kíséri, hogy a tevékenységek során a kisebb gyermek önállóságra törekvését a

nagyobb gyermek segítőkészsége ne nyomja el,

- a hagyományőrző sarokban a gyerekekkel megismerteti elődeink munkaeszközeit.

A munkajellegű tevékenységek személyiségfejlesztő hatása:

- önként vállal naposi munkát és egyéb megbízatásokat,

- az eszközöket - vödör, gereblye, hólapát, seprű - helyesen használja,

- vigyáz saját és társai testi épségére,

- megbecsüli saját és mások munkáját,

- kitartása, a megkezdett tevékenység befejezésére való igénye, felelősségtudata alakul,

- segítséget nyújt a kisebbeknek,

- óvja, védi, gondozza a környezetében lévő növényeket, kisállatokat,

- ismer régi munkaeszközöket.

A TEVÉKENYSÉGBEN MEGVALÓSULÓ TANULÁS

Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység,

amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az

ismeretszerzésre az egész nap folyamán, természetes és szimultán helyzetekben,

kirándulásokon az óvodapedagógus által kezdeményezett szervezeti és időkeretben valósul

meg.

Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak, a környezetéből és

az óvodai élet során megszerzett ismereteinek, tudásának fejlesztése, tanulást támogató

környezet biztosításával és a gyermek meglévő ismeretire, tudására építve.

A gyermeki játékba ágyazott, változatos tevékenységek során gyarapodik ismerete.

A gyermeki tevékenység motorja a jókedv, az utánzási vágy. Cselekvés közben érzelmein át

készségeket, jártasságokat szerez. Ezáltal fejlődik értelme, intelligenciája. Jelentős részben

utánzásos, spontán tevékenység, a gyermek életkori sajátosságaiból következik.

A tanulás a gyermek világképének alakulását is befolyásolja. Tapasztalatai rendeződnek,

pontosabbá válik érzékelésük, észlelésük, megfigyelőképességük, tartósabb lesz figyelmük,

emlékezetük. Gazdagodik fantáziájuk, fejlődik beszédük és gondolkodásuk, kreativitásuk.

Képessé válnak problémák felismerésére és megoldására. A környezetében lévő ingerek

aktivitására késztetik, közben ismereteket szerez, készségei, szokásai gyarapodnak, tanul.

Ebben az önkéntelen tanulási helyzetben a 3-7 éves gyerek ismeretei bővíthetők.

A gyermeki tanulás az óvodai élet összetett tevékenységrendszerében jön létre.

A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató

tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

Programunk a tevékenységformákat, a hagyományőrzésből, a természetvédelemből, a

családokkal való együttműködésből fakadó tevékenységekkel gazdagítja.

A tanulás célja:

- Ismeretek elsajátítása, készségek, jártasságok kialakítása a tevékenységeken keresztül.

- Tudásgyarapítás.

Óvónő a tanulás folyamatában:

- a tanulás lehetőségét az egész nap folyamán megteremti, irányított megfigyelés,

tapasztalatszerzés, felfedezés,

- pozitív megerősítéssel, dicsérettel ösztönzi a gyermeket a kívánt viselkedés elsajátítására,

- sikerélményhez juttatja, amelynek motiváló hatására tudatosan épít,

- a játékos tapasztalatszerzés lehetőségeit, a kezdeményezett foglalkozásokat a gyermek

önkéntelen tanulási sajátosságainak figyelembe vételével szervezi,

- a hagyományőrzés, a természetvédelem változatos tevékenységeit tudatosan használja a

spontán, a szervezett és az utánzásos tanulásra,

- cselekvéses tanulási folyamatot egyéni, mikrocsoportos, teljes csoportos formában szervezi,

- a családokkal való együttműködés során a szülőkkel elfogadtatjuk a gyermeki tanulás

sajátosságait.

A tanulás személyiségfejlesztő hatása:

- a gyermek a tevékenységformák gyakorlása során tanul, gyarapodik ismerete,

- cselekvés közben, érzelmein át készségeket, jártasságokat szerez, amelyek által fejlődik

értelme, intelligenciája.

(A sajátos fejlesztőhatás az alapfeladatoknál és az egyes tevékenységformáknál követhető

nyomon.)

VI. FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat

eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére hat-hét éves korra eléri az

iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belép a lassú átmenetnek abba az

állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor

figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre.

2. Az iskolaérettségnek, az iskolai életre való felkészültségnek testi-lelki és szociális

kritériumai vannak.

- a testileg egészségesen fejlődő gyermek hat éves kora körül eljut az első

alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan

fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a

mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei

kielégítését szándékosan irányítani képes.

- A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődéssel

készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az

iskolai tanulás megkezdéséhez. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Különös

jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus

differenciálásnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma

kialakulásának. Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett megjelenik a

szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartalma. Megjelenik a tanulás

alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik annak tartalma, terjedelme,

könnyebbé válik a megosztás és átvitele. A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás

mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Érthetően, folyamatosan

kommunikál, beszél, gondolatait, érzelmeit érthetően, életkorának megfelelő

tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ, különböző

mondatszerkezeteket alkot, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat. Végig tudja

hallgatni és megérti mások beszédét. Önmagáról és környezetéről elemi ismeretekkel

rendelkezik. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a

magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet

megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek, elemi mennyiségi ismereti vannak.

- A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet elfogadására,

képes az együttműködésre, kapcsolatteremtésre. Egyre több szabályhoz tud

alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata

kialakulóban van, amely a feladat megértésében, a feladattartásban és a feladatok

egyre eredményesebb elvégzésben nyilvánul meg. Kitartásának,

munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a

tevékenységet.

3. Az óvodába járás ideje alatt az egész gyermeki személyiség harmonikusabbá válik.

4. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek

segítségével végzett pedagógiai munka mellett érthető csak el a fentiekben vázolt fejlettségi

szint.

5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó

intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.

MELLÉKLETEK

BALOGUNYOMI ROZMARING ÓVODA PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Az óvoda bemutatása:

Az óvoda szervezeti, működési rendje, felépítése, sajátos arculata

Az intézmény neve: Balogunyomi Rozmaring Óvoda

Címe: 9771 Balogunyom, Rákóczi Ferenc u. 11.

Fenntartója és felügyeleti szerve: Balogunyom Község Önkormányzata

Az óvodai nevelés feladata:

Az óvodáskorú gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, ezen belül:

• az egészséges életmód alakítása
• az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
• Az értelmi, anyanyelvi nevelés, fejlesztés megvalósítása 

Férőhelyek száma: 30 fő /egy gyermekcsoport/

Dolgozók létszáma: két fő óvodapedagógus - a vezetővel együtt,- és két dajka néni

A karbantartói, állagmegóvási feladatokat a helyi önkormányzat dolgozói végzik.

A vezető közvetlen felügyelete alá tartozik az óvodapedagógus, és a dajka nénik.

A dajkáknak a beosztott óvónő is adhat utasítást. A munkaköri leírást az óvoda vezetője

készíti el, melyben egyértelműen, világosan meg vannak fogalmazva a feladatok, és a

felelősség.

A szervezetre az egyvonalas (lineáris) szervezeti egység jellemző. Az alá- és

fölérendeltség egyértelmű, a kapcsolatok áttekinthetőek, a hierarchia megvéd mások

visszaéléseitől, beavatkozásaitól. A hatáskörök jól körülhatároltak, az egyének felelőssége

megfelelően biztosított. Az alá- és fölérendeltséget mindenki pontosan ismeri, ezért az

intézkedések nem keresztezhetik egymást. Mivel kis létszámú szervezet vagyunk, nem jön

létre nagy mélységi tagozódás, az utasítási- és információs utak egyszerűek.

Szervezeti ábra:

Fenntartó

Óvodavezető

                                 Óvodapedagógus                                     Dajkák

Belső kommunikáció, és információ áramlás rendje

Évente több értekezletet tartunk. Tanév elején van nevelőtestületi és tanévnyitó

munkatársi értekezlet. Tavasszal és ősszel nevelési értekezlet, tanév végén tanévzáró értékelő

értekezlet. Mivel kis óvoda vagyunk, apróbb döntések során nem hívunk össze munkatársi

értekezletet, mert személyes érintkezés során, alkalomszerűen is meg tudjuk beszélni a

teendőket.

Az intézmény működéséhez szükséges információk kialakítása, biztosítása a vezető

feladatai. Településünk egy kis község, nem rendelkezünk nagy történelmi múlttal, földrajzi

adottságaink is átlagosak, így nekünk magunknak kellett azokat az értékeket meghatározni,

mely szervezeti kultúránkat is emeli, melynek mentén végezzünk napi munkánkat. Ilyen

értékek: kiállítás a csoportban, egészség- napok, karácsonyi ünnepély, nyílt nap, gyermeknap,

Rozmaring napok, Mihály- napi vásár, Márton-napi kézműveskedés.

Szervezeti kultúra szempontjából nagy jelentősége van a csapatmunkának. A közösen

létrehozott érték az igazi érték. Ilyen érték nálunk a gyermek tisztelete, szeretete, elfogadása,

a szülőkkel való együttműködés, az együttnevelés, az etikus magatartás. Ezek az értékek, ha

harmóniában vannak, az pozitív hatással van a munkavégzésre.

Pedagógiai munka:

Nevelőtestületünk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az óvodás gyermekek számára biztosítja a

minőségileg garantált, a fejlődésüket elősegítő óvodai nevelést, ellátást. Biztosítja közvetlen és

közvetett partnerei számára, hogy elvárásaikat, igényeiket kielégíti, figyelembe véve az óvodás

gyermekek életkori sajátosságait. Ennek érdekében vállaljuk, hogy a nevelőmunka színvonalát,

hatékonyságát a gyermekek, a szülők, a nevelőtestület, a fenntartó és más partnerek számára

láthatóvá tesszük és szolgáltatásainkkal biztosítjuk számukra az elégedettséget.

Az óvodáskor meghatározó a gyerekek életében. Szakmai tudásunkon túl igyekszünk a

település adta lehetőségeinket kihasználni. Nagycsoport végére gyerekeink kiismerik magukat

a faluban, tudják, hogy a fontosabb intézmények hol helyezkednek el, ki hol lakik.

Megismertetjük őket régi tevékenységekkel, népi játékokkal, azok készítésével. A gyermekek

fizikai szellemi és lelki átalakuláson mennek át ebben a korban. Ekkor még minden

lehetséges, és talán ekkor dől el minden. Nyitottak, figyelnek ránk, és minden ingerre. Abban

segítjük a gyermeket, hogy fedezze fel mindenki saját képességeit, tehetségeit váljék képessé

különböző közösségekbe beilleszkedni, érzelmet, kudarcait, konfliktusait tudja kezelni.

Támogatóként állunk ott mind a gyermek mind a szülő mellett, odafigyelünk, amikor

kérdeznek, tudatosítjuk bennük, hogy számíthatnak ránk. Igyekszünk a problémákat

megelőzni, de ha már kialakult helyzettel állunk szemben saját lehetőségeinkhez mérten

igyekszünk segíteni. Fontosnak tartjuk az együtt nevelés kérdését. E nélkül érdemi segítséget

külön- külön egyik fél sem tud adni. Együtt működéssel minden gyermek fejleszthető. Kis

településen élünk, ami már önmagában is hátrányos helyzetet teremt.

Óvodánkban a tanulás lehetséges formái a következők:

- Utánzásos, minta-és modellkövetéses magatartás és viselkedésformák tanulása

- Szokások alakítása

- Spontán játékos tapasztalatszerzés

- Gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés

- Az óvodapedagógusok által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés

- Gyakorlati probléma és feladatmegoldás

- Az óvodapedagógusok által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás

SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK NEVELÉSE

23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet, a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a

Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról:

A közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény a következőt mondja

ki: "A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos gyermekek óvodai nevelését végző

óvoda, a nevelési programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint az e

rendelet 1. számú mellékleteként kiadott Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvében

foglaltak figyelembevételével készíti el, illetve fogadja el."

Mivel az Alapprogram és óvodánk Alapító Okirata lehetővé teszi a Sajátos Nevelési Igényű

(továbbiakban SNI) azon belül beszédfogyatékos, enyhe értelmi fogyatékos, egyéb pszichés

fejlődés zavaraival küzdő gyermekek nevelését, így egy lényeges fogalom merül fel: az

integráció. Ez a fogalom magába foglalja a bármilyen formájú kirekesztés, megkülönböztetés

problémakörét is, tehát a hátrányos helyzetűeket is célozza.

Maga az integrációs felkészítés nem kimondottan csak az SNI-s gyermekek nevelését és

fejlesztését foglalja magába, így szól:

"121§ 16. integrációs felkészítés az esélyt teremtő nevelésnek és oktatásnak az oktatási miniszter

által kiadott oktatási program alkalmazásával történő megszervezése, melyben a szociális

helyzetükből és fejlettségükből eredő hátrányok ellensúlyozása céljából részt vevő gyermekek,

tanulók a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban,

osztálybontás esetén azonos csoportban vesznek részt a foglalkozáson, illetve tanulnak, oly

módon, hogy az érintett gyermekeknek, tanulóknak a többi gyermekekhez, tanulókhoz

viszonyított aránya nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározott mértéket."

Az integrálás szó mindig kifejez egyfajta kirekesztést, nevezetesen, hogy egy többitől eltérő

gyermeket kell a "normálisak" közé beillesztenünk.

Az inkluzió (befogadás) a helyesebb kifejezés, illetve az inkluzív pedagógia, amely igyekszik

minden gyermek egyéni szükségleteit kielégíteni, és ezek következménye az, hogy mindenféle,

így SNI-s gyermek is megjelenik ott.

A program olyan tevékenységrendszert biztosít, amely elősegíti a szülő- gyermek-

óvodapedagógusok megfelelő kapcsolatát, melyben elsődleges a minőségi munkára való

törekvés az óvodapedagógus és a szülő részéről, ennek eredményeként kiegyensúlyozott, egyéni

képességeihez megfelelően fejlett gyermeket tudunk közösen nevelni. Integrációs

tevékenységünket külsős szakember is segíti, gyógypedagógus személyében.

A program célja, feladatai:

A program alapvetően fontosnak tartja a gyermek szükségleteire, viselkedésére,

tulajdonságaira való reagálást, illetve érdekeltté, motiválttá akarja tenni őt saját nevelődési,

tanulási folyamataiban. Az egyén fejlődésén keresztül, azzal kölcsönhatásban, fejleszti a befogadó

közösséget is. Hisz a közösen végzett tevékenységek, együttes élmények az egész személyiség

érzelmi, erkölcsi fejlődését is segítik. A mások iránti nyitottságot és elfogadást kiemelt értéknek

tekintjük. Meghatározó szerepe van ebben az együttnevelésnek, a gyermekközpontúságnak, a

gyermek - szülő- óvodapedagógus kapcsolatnak. Óvodánkban ismeretlen a szegregáció,

diszkrimináció, középpontban az együttnevelés áll. Folyamatos és rendszeres a kommunikáció a

szülőkkel /családlátogatás, értékelő megbeszélések, esetmegbeszélések, fogadóórák /.

Partnereinkkel szoros együttműködésben állunk a gyermekek segítése érdekében -> Községi

Önkormányzat, helyi védőnő, Gyermekjóléti Szolgálat, Nevelési Tanácsadó.

Az óvodapedagógus feladatai a gyermek fogadását megelőzően:

- Megismeri a gyermek szakértői véleményét

- Tisztában kell lennie a gyermek diagnózisával, a sérülés okával, a hozzá kapcsolódó tünetekkel

és következményekkel, valamint a legszükségesebb teendőkkel és fejlesztési lehetőségekkel.

- Információt gyűjt a gyermek állapotáról.

- Megismeri azokat a speciális feladatokat és módszereket, amelyeket a mindennapi nevelés-

oktatás során szem előtt kell tartania.

- Az óvoda pedagógiai programja alapján nevelési tervet készít, szükség esetén egyéni fejlesztési

tervet ír.

- Felkészíti a csoportjába járó gyermekeket a gyermek fogadására.

- Felkészíti a csoportjába járó gyermekek szüleit a gyermek elfogadására.

- Felveszi a kapcsolatot a gyermek szüleivel, a módszertani intézmény szakembereivel.

- Felveszi a kapcsolatot és együttműködik a gyermek terápiáját végző gyógypedagógussal. Az óvodapedagógus feladatai a gyermekcsoport felkészítésében:

Az óvodapedagógus saját példaadása is hozzájárul az ép gyermekek számára a másság

elfogadásának, természetes állapotként való kezelésének megtanításához. Az óvodapedagógus

készítse fel az ép gyermekeket SNI-s társuk érkezésére. Adjon információt az ép gyermekeknek a

segítségnyújtás szükségességéről és lehetőségeiről. Segítsen a kirekesztődés megelőzésében.

Az óvodapedagógus főbb feladatai az SNI-s gyermek fogadásával, óvodai nevelésével

kapcsolatban:

- Fontos az óvodapedagógus természetes viselkedése.

- Legyen türelmes a gyermekkel.

- Segíteni kell a gyermek beilleszkedését.

- Törekedni kell a harmonikus, kiegyensúlyozott, motiváló környezet kialakítására.

- Gazdag nyelvi környezetet kell biztosítani.

- Beszéljen a gyermekkel lassabban, valamint egyszerű, érthető, rövid, világos mondatokban.

- Amennyiben a gyermeknek nem motoros beszédzavara van, akkor beszéltesse minél többet a

gyermeket.

- A kommunikációhoz alkalmazzon verbális eszközöket, vizuális megerősítést.

- Mindig győződjön meg arról, hogy a gyermek megértette- a közlést, és ha kell, ismételje meg a

már elmondottakat.

- Differenciálással biztosítani kell az egyéni haladási ütemet.

- Fontos a beszédkedv felkeltése. Az óvodapedagógus őszinte, nyitott odafigyelése ösztönzi a

gyermeket a kommunikálásra, beszédfélelmei leküzdésére.

- Törekedjen a hátrányok miatti kirekesztettség elkerülésére, az önbizalom megerősítésére.

- A foglalkozásokhoz teremtsen oldott, bizalmas, stresszmentes légkört.

- A gyermek érezze, hogy olyannak fogadják el őt, amilyen.

- Csak akkor segítsünk, amikor feltétlenül szükséges.

PEDAGÓGIAI MUNKA KIEMELT TERÜLETEI

1. Az óvodába lépéskor komplex állapotfelmérés

Cél: A gyerekek megismerése, következtetés a családban elfoglalt helyéről, személyiségéről.

Feladat:

Anamnézist veszünk fel a gyerekről, melyben a feltüntetett kérdésekre a szülők őszinte,

együttműködő válaszait várjuk. Lehetőséget biztosítunk a szülőknek, hogy amikor az udvari

levegőzést töltik az ovis gyerekek, akkor behozhatják a leendő ovisokat ismerkedni az óvodával és

az óvodapedagógusokkal. E találkozásoknál is képet kapunk a gyerek-szülő kapcsolatról, melyet

összehasonlíthatunk az Anamnézissel. Nyílt rendezvényeinkre és nyílt napunkra is szeretettel

várjuk a leendő óvodásainkat (részükre személyes meghívót küldünk), akik így már ismerősként

jönnek az óvodakezdéskor intézményünkbe.

2. Kommunikációs nevelés

Cél: Olyan gyermekek formálása, akik bátran kifejezik verbálisan és nonverbálisan magukat,

melyben tükröződik nagycsoport végére fejlett éntudatuk, szemléletes-képszerű, illetve nyelvi-

fogalmi gondolkodásmódjuk az aktuális helyzethez illő érzelmi állapotukkal átszőve.

Feladat: Az óvodai élet minden pillanatát megragadjuk, hogy minden gyermeknek legyen ideje

kifejeznie önmagát az óvodapedagógusnak, társaiknak egyaránt.

Sok élményt nyújtunk a gyerekeknek az évszakok és az évszakokhoz tartozó ünnepek

figyelembevételével, vagyis kezdeményezéseink komplexen valósulnak meg, melyben a 7

foglalkozási ág közül egyszerre több is megjelenik. Melyből minden nap csak egy domináns köré

épül a többi, azt kiegészítve, könnyebben megérthetővé téve, de bármelyik is a domináns, az

anyanyelvi verbális és nonverbális nevelés mindig jelen lévő eszköz a gyerekek fejlesztésében. Az

élményeket vizuálisan, verbálisan és elsősorban cselekvésben éljük meg, éljük újra. Az

óvodapedagógusok differenciált egyéni bánásmóddal fejlesztik a nyelvileg hátrányos helyzetű, a

fejlesztendő, és a nyelvileg kiemelkedően fejlett gyermekeket.

Ügyelünk arra, hogy a napi tevékenységek, szokásrendszerek véghezvitele során a verbális és

nonverbális közléseink összhangban legyenek a gyerekek számára, tehát hitelesnek kell lenni.

3. Érzelmi nevelés és szocializáció

Cél: Az óvodáskor végére olyan szint elérése, melyben a gyermekeken tükröződik a

közösséghez tartozás fontossága, melyben reálisan értékeli önmagát, elfogadja nemét, fizikai

külsejét, önállósága életkorának megfelelő, illetve életkorához képest önállóbb: igényes, pontos,

ellenőrzi tevékenységeit, segít másokon. Frusztrációs toleranciája megfelel az iskolába lépés

kritériumának.

Feladat: A csoportokban olyan szokásrendszer kialakítása, melyben minden gyerek érzi, hogy

fontos a jelenléte, melyre kezdetben az óvodapedagógus hívja fel a figyelmet, később már a

gyerekek is ráéreznek egy- egy gyermek hiányára.

A kezdeményezésekben dominál a páros és mikrocsoportos forma, ahol igencsak mélyül az

érzelmi- szociális képességek kibontakozása, fejlődése.

4. Egészséges életmódra nevelés

Cél: Óvodáskor végére a helyes életritmus kialakítása, hisz ez az alapja a helyes testi és lelki

fejlődésnek.

Feladat: Az óvodapedagógusok kísérjék figyelemmel a gyerekek szomatikus és pszichés

fejlődését, bármilyen változásnál keresni kell az okokat pl. megváltozott családi körülmények,

esetleges lappangó betegség, vagy pusztán genetikai ok, mely mögött az érési folyamat lassulása

áll... stb./

5. Társadalmi érzékenység tudatos fejlesztése

Cél: Olyan gyermekek nevelése, akik kíváncsiak a körülöttük zajló eseményekre, és megpróbálják

az ezzel kapcsolatos véleményeiket kifejezni.

Feladat: Olyan példamutató magatartás, mely világos képet mutat óvónői véleményeinkről,

melyből tükröződik a példamutatás, a valamiről való meggyőzés, etikai beszélgetés, bírálat, vita...

6. Korszerű óvodapedagógiai módszerek

Cél: Olyan nyílt, érdeklődő, környezetében jól eligazodó gyermekek nevelése, akik testi szociális

és értelmi érettség terén az életkori- és egyéni sajátosságokat figyelembevevő nevelés hatására jól

felkészültek a következő életkori szakaszra / kisiskoláskor/

Feladat: Olyan pedagógiai szemlélet vállalása, amely alkalmazkodik a családok életciklusainak

változásaihoz és benne a gyermek egyéni képességeihez./ lassan vagy gyorsan fejlődő, egy-egy

területen kiemelkedő, egy vagy több területen lemaradó/

Napjainkban, amikor a gyerekeknél az egyéni eltérések okait vesszük figyelembe, egy- egy

gyermekhez fűződő kapcsolatunkban, a fejlesztés irányának meghatározásában, akkor nem teszünk

egyebet, mint a differenciálás elvét alkalmazzuk.

Köztudottan a gyermekek nem egyforma előélettel érkeznek az óvodába. Eltérések tapasztalhatók

környezeti feltételeikben, személyes adottságaikban, tevékenységhez való viszonyukban és sok

más egyéb területen. Nem egyformán motiváltak, eltérőek a szükségleteik és a szükségletek

kielégítésének belső feltételei. Az óvodában olyan tevékenységrendszerről gondoskodunk,

amelyben minden pedagógiai ráhatás a gyermekek szükségleteiből/ pszichés, szociális, motorikus/

indul ki. Azért kell gondoskodnunk a tevékenységekről, mert a gyermek belső szükségleteinek

kielégítése csak aktivitás útján lehetséges, tehát a tevékenységek az aktivitás alapvető feltételei.

Az eltérő szükségletek kielégítésével kapcsolatos szempontok:

A gyermek szükséglete állandó mozgásban van, fejlődik, s miközben kielégül, újabb

szükségletek keletkeznek. A feltételekről való gondoskodás, a változó szükségletekhez való

igazodást jelenti.

A szükségletek kielégítésével kapcsolatos nevelői feladatok: a meglévő szükségletek folyamatos

kielégítése, a szunnyadó szükségletek életre keltése.

Módszerek, technikák a differenciált neveléshez:

 tréning/ gyakorlás, játékos feladat/

 értő, egyénnek szóló figyelem módszere

 "én üzenetek" módszere

 projekt módszer

 megoldási javaslat kérése

 alku/ megegyezés, megállapodás/

 segítségnyújtás felajánlása

 minták megfogalmazása a megoldáshoz

7. Szülőkkel való kapcsolattartás formái:

Cél: olyan partneri kapcsolat kialakítása, amellyel megteremtjük a kölcsönös bizalom alapjait, a

gyermek óvodába lépésétől kezdődően, mely bizalom csak mélyülhet az óvodában eltöltött évek

során

Feladat:

- óvodánkban évente háromszor tartunk szülői értekezletet

- fogadóórát évente legalább két alkalommal, de szükség szerint bármikor tartunk

- nyílt rendezvényeket szervezünk óvodánkban (Mihály-napi vásár, Tök jó nap!, Márton-nap,

adventi készülődés és vásár, Egészségnevelési Nap, Rozmaring napok)

- az aktualitásokat az öltözőben található hirdetőtáblán olvashatják el a szülők, ezen kívül az

óvoda zárt internetes csoportjában is megjelennek az információk

- minden évben Nyílt napot is tartunk, ahol a szülők és a leendő óvodások betekinthetnek a

mindennapi életünkbe

8. Gyermekvédelemmel, az egészségügyi ellátással, szociális segítségnyújtással

kapcsolatos munka

Egészségügyi szűrővizsgálatok:

A helyi védőnő rendszeresen (ha kell külön kérésre is) ellátogat intézményünkbe, rendszeresen

tisztasági vizsgálatot tart, részt vesz az Egészségnevelési Napokon.

A tanév elején fogászati szűrővizsgálat van az óvodában, a szülők hozzájárulásával.

Gyermekvédelem, szociális segítségnyújtás:

Együttműködési megállapodás a Pálos Károly Szociális Szolgáltatóközpont és Gyermekjóléti

Szolgálattal:

Óvodai szociális segítő tevékenység, amely tartalmazza:

- az óvodához köthető problémák, lelki problémák, szorongás, konfliktusok, magatartási

problémák, stb.

- gyermeknevelési kérdésekben segítségadás

- családon belüli problémák (válás, veszteség, anyagi nehézségek)

Az óvodai szociális segítőt a szülők önként is megkereshetik, ha tanácsra van szükségük a

problémájuk megoldásában.

Az intézmény szociális segítője havi egy alkalommal, az előre jelzett időpontban fogadóórát tart a

szülők és pedagógusok részére.

Az óvoda szociális segítőjének neve: DÉKÁN ANDREA

9. Partnereinkkel történő kapcsolattartás

Partner          Óvoda képviselője         Kapcsolattartás módja                   Kapcsolattartás gyakorisága

Fenntartó     Óvodavezető          Képviselőtestületi ülések, aktuális          igény-és szükség szerinti

                                                   problémák megbeszélése 

Védőnő        Csoportvezető,             Látogatások, higiénés ellenőrzés,                 Havi rendszeresség,                       óvónők,óvodavezető     / fejtetvesség /szülői értekezletekre,         illetve  szükség szerint                                                           óvodai rendezvényekre történő meghívás

Gyermekjóléti       Óvodavezető,                        Írásbeli jelzőrendszer                 Havi rendszeresség,

      szolgálat         Gyermekvédelmi felelős       működése,megbeszélések,       illetve szükség szerint  

                             óvodapedagógus                  esetkonferenciák

A PROGRAM MŰKÖDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES TÁRGYI FELTÉTELEK

Az óvoda udvarát, berendezését úgy kell kialakítani, hogy a lehető legjobban szolgálja a

gyermekek nevelését, fejlesztését.

Legyen tiszta, gondozott, esztétikus minden csoportban, öltöző, mosdó, folyosó.

Programunk a hagyományápolás eszközeivel kíván hatni a gyermekek személyiségre, ezért a

következő eszközök, játékok, tárgyak egészítsék ki a meglévő készletet:

- Kényelmes fektetők

- Mesepárnák, bábkészlet, bábparaván

- Népi hangszerek /köcsögduda, citera/

- Hagyományőrző ruhák bővítése

- Rajzoláshoz, mintázáshoz szükséges eszközök /szövőkeret, fonalak stb./

- Kirándulásokhoz hátizsákok, kulacsok

- Az udvaron "pódium" szerű lehetőség

- Napóra

- Udvari játékok bővítése

- Tornaszobába /bordásfal/

- Mesekönyvek, képeskönyvek, szakácskönyvek

TÁRGYI FELTÉTELEK